Hogyan ismerhető fel, különböztethető meg a baba sírása? Mikor utal betegségre a sírás és mikor adjunk magunkat több időt? Szülők a kétségbeesés határán.
Röviden
A sírás része a csecsemőkornak. Viszont ha a sírás tovább tart, mint egy óra, lázzal és/vagy hányással jár, mindenképpen konzultáljon gyermeke orvosával vagy hívja az ügyeletet.
A hosszan tartó, folyamatos sírás aggodalomra adhat okot, különösen a kezdő szülő számára, de ez természetes állapot.
Ne felejtsük el, hogy a sírás a kisbaba egyetlen kommunikációs eszköze.
A kisbaba sírással jelzi, ha éhes vagy fáradt, ha tele van a pelenka vagy éppen székletürítés előtt, ha unatkozik, melege van vagy fázik, még akkor is sírással, nyekergéssel jelez, ha csupán a ruha címkéje csiklandozza, mondjuk a tarkóját és ez zavarja. Szülőként a tehetetlenséget a legnehezebb megélni, azt, hogy bármennyire is szeretnénk megvigasztalni a babát, de nem sikerül. Ne csüggedjünk, hallgassunk ösztöneinkre, illetve tematikusan vegyük végig, mi lehet a sírás oka.
Mikor evett? Mennyit evett? Eleget büfizett? Lehet-e éhes vagy szomjas? Nedves-e a pelenka? Vagy inkább a pelenkakiütés zavarja? Nem fázik, nincs melege? Vagy a hasa fájhat? Régóta van ugyanazon a helyen, pozícióban? Lehet, hogy csak unatkozik? Tegyük fel ezeket a kérdéseket magunknak, gyakran közelebb van a megoldás, mint gondolnánk. A lényeg az, hogy bízzunk magunkban, vagy (legalábbis játsszuk el, hogy bízunk), hiszen a baba megérzi szorongásunkat, ami rá is átragadhat, meghosszabbítva a nyűgös hangulatát.
Általában a babák nem sírnak olyan sokat, csak a szülőnek tűnik kétszer-háromszor hosszabbnak az idő, mire megnyugtatja csemetéjét. Ilyenkor csak vánszorogni tudnak a percek! Kutatások szerint napi 2 óra sírás teljesen átlagosnak számít a csecsemők körében.
Következetes odafigyeléssel és gyakorlással megtanulható, felismerhető a baba sírása. A csecsemő hangjából, panaszosságából többnyire következtethetünk a probléma okára, majd a megoldásra is. Az első dolgunk persze megismerni csemeténket, tisztába kell jönnünk azzal, hogy körülbelül milyen vérmérsékletű babával van dolgunk.
Például a hasfájós babák általában délután és estefelé zendítenek rá, sírás közben egész testük megfeszül, kezük ökölbe szorítva, lábuk felhúzva a has fölé és magas hangon, gyötrődő arckifejezéssel ordítanak. Ez a kínlódás néhány perctől akár pár óráig is eltarthat. Fontos, hogy ebben a helyzetben mindig reagáljunk a csecsemőre és kezdjük el vigasztalni, mert sírás közben sok levegőt nyelhet és ez újabb okot ad a panaszokra és a további sírásra. Próbálkozhatunk édeskömény tea itatásával is, ami kihajtja a gázokat a szervezetből, esetleg gyógyszertári készítményt is bevethetünk. Alkalmazhatunk óvatos babamasszázst is, illetve etetések után próbáljunk hosszabb ideig büfiztetni, hátha ezzel megelőzhetjük az esti hasfájást.
Nyilvánvaló, hogy a sírás felismeréséhez sok gyakorlás szükséges, de idővel egyre magabiztosabbak leszünk. Ne az legyen a legfontosabb, hogy számtalan módszert kipróbálva elhallgattathassuk végre az ordító csecsemőt, hanem, hogy valóban kitaláljuk mitől érzi magát olyan kényelmetlenül. Rá figyeljünk, csakis rá. Amikor pedig mégis tanácstalannak érezzük magunkat, akkor se essünk kétségbe, hiszen sokszor a baba sem tudja miért is sír. Legyünk mellette, érezze gondoskodásunkat, maradjunk nyugodtak és remélhetőleg hamarosan megnyugszik a csecsemő.
(Forrás: tescobaba)
