Legtöbb kismama nagy izgalommal, sőt szorongással gondol arra, hogy vajon képes lesz-e megérteni azokat a jelzéseket,
amelyekkel kisbabája üzen neki.
Minden újszülött nagy utat tesz meg, amíg a sírástól eljut az értelmes beszédig. Talán nem is gondoljuk, hogy az éppen világra jött újszülöttnek azonnali igénye, hogy kommunikáljon velünk. Pedig a kutatások azt bizonyítják, hogy az újszülöttek rendelkeznek az érzékelés és az észlelés képességével, ezért azonnal tudnak kommunikálni a környezetükkel.A látás képessége
A csecsemő látószerve és a látáshoz szükséges idegrendszere a születés idejére teljesen kifejlődik. A születést követően néhány óra múlva az újszülött képes megkülönböztetni az édesanyja arcát egy idegenétől.
Korábban úgy gondolták, hogy a csecsemő a születése után csak a mozgást érzékeli, de egyre több kísérlet igazolja, hogy a révetegnek tűnő nézelődés mögött felismerések rejtőzhetnek. Egy tanulmány leírása szerint a 9 perces újszülöttnek felmutatnak egy normális és egy eltorzított (a szemek és az orr helyet cseréltek) arcot, és Ő a normális arcot nézi meg jobban, jelezve, hogy ezt kedveli.
Az újszülöttek meg tudják különböztetni a piros, kék, zöld, sárga színeket is.
A formák közötti különbségeket is látják a háromszöget, kört, négyzetet vagy a keresztet ábrázoló rajzokon.
A hallás képessége
A csecsemők a tudomány mai álláspontja szerint képesek megkülönböztetni az egyik sírást a másiktól. Az újszülött sír, ha egy másik kisbabát hall sírni, de elhallgat, amikor a saját sírását hallja magnófelvételről.
A megfigyelések szerint a csecsemő az édesanyja hangját szereti a legjobban. De megkülönbözteti, és előnyben részesíti az emberi a hangot más hangoknál. Az újszülött kisbaba képes különbséget tenni a sziréna és a csörgő hangja között.
Az ízlelés és szaglás képessége
Amikor az újszülöttekkel különféle ízeket kóstoltatnak, a babák különféle grimaszokkal reagálnak. Az édes, keserű vagy savanyú íz érzékelésekor a csecsemő grimaszai hasonlítanak a felnőtt grimaszaihoz. A születés után rövid idővel tapasztalható, hogy a csecsemő a gyümölcsillatra pozitívan reagál, míg a halszagot negatív grimaszok kísérik. A kutatások azt is kimutatták, hogy a csecsemő az anyja mellének illatát megkülönbözteti mások mellének az illatától.
Az érintés és az egyensúly
A kisbaba az olyan enyhe légmozgásokat is érzékeli, amelyeket egy felnőtt észre sem vesz. Megfigyelték, hogy a baba a születése után rövid idővel a hajkefe különböző méretű sörtéire különbözőképpen reagál.
A babának még nincs egyensúlyérzéke, de ha megpörgetik, vagy hirtelen felemelik, vagy süllyesztik, a csecsemő rosszul lesz, arcvonásai eltorzulnak, lélegzete benn szorul.
Ha szokatlan, furcsa pozícióba helyezik, akkor megpróbálja a fejecskéjét egyenes helyzetbe hozni.
A csecsemő fogása
Ha a csecsemő tenyerébe tesszük az egyik ujjunkat, a baba ujjacskái olyan szorosan rákulcsolódnak, hogy akár ülő helyzetbe is felhúzhatjuk a babát.
Az újszülött megpróbálja elérni azokat a tárgyakat, amelyeket eléje tesznek, de ez nem szokott sikerülni, mert mire a keze odaér a tárgyhoz, az ujjacskái összecsukódnak.
Egy új kísérlet szerint a babákra olyan szemüveget tettek, amely közelebbinek mutatta a tárgyat a valóságosnál. A babák úgy érzékelték, hogy a tárgy elérhető távolságra van tőlük. Kinyújtották a kezüket a tárgy felé, és amikor azt nem érték el, sírva fakadtak.
A felsorolt képességek alapján bátran állíthatjuk, hogy a kisbabánk a születése pillanatában készen áll arra, hogy kommunikáljon velünk.
Ez a kommunikáció mindenképpen a testbeszéd lesz, hiszen a csecsemő még nem tud beszélni.
Tud sírni, mosolyogni, hadonászni, rúgkapál a lábával, grimaszokat vág, mereven néz, markol a kis ujjaival, tehát a testével „beszélget”.
A sírás
Kisbabánk leggyakoribb kommunikációs tevékenysége a sírás. A csecsemők naponta legalább 2 órát sírnak. A tapasztalatok szerint a legtöbb baba a késő délutáni, kora esti órákban sír a legtöbbet, amikor a szülők a napi munka után fáradtan haza térnek, és szeretnének lazítani.
A kisbaba sírásának okát meg tudjuk fejteni. A kisbaba sírásának mindig oka van. A sírásával mindig valami kellemetlen érzését hozza a tudomásunkra. Amikor ráhangolódunk a sírására, hamar megtanuljuk azt is, hogyan tudjuk megnyugtatni.
Éhes vagyok – Ha éhes, a kisbabánk sírni kezd. Ismétlődő sírással jelez, ami azt jelenti, hogy sír, majd egy pillanatra abbahagyja, levegőt vesz, újra sír, újra levegőt vesz, és folytatja, míg nem kap enni. Ilyenkor a legjobb megoldás, ha megetetjük, akkor is, ha az aktuális periódus még telt el az utolsó etetés óta. A kisbaba sem szabályos időközökben éhezik meg, hiszen nem egyforma mennyiségeket eszik, ugyanúgy, ahogyan mi, felnőttek sem.
Tele a pelusom – A kisbabák jobban szeretik, ha a popsijuk alatt tiszta a pelenka. A sírás ilyenkor halkan indul, majd egyre erősödik, a baba egyre hangosabban sír. Izeg-mozog az ágyacskájában, jelzi, hogy csípi valami. A jelenleg kapható pelenkák sokkal ritkább pelenkacserét tesznek szükségessé, bár ha a kicsi bekakilt, érdemes a pelenkáját azonnal lecserélni.
Fájdalmam van – ez a sírás éles, szinte sikító. Valószínűleg könnyen megkülönböztethető a többi sírástól. Minden csecsemő sír, ha fáj valamije. Ilyenkor levegő után kapkod, és újra elkezd sikítani. Addig ne nyugodjunk meg, amíg meg nem találtuk és meg nem szüntettük a fájdalma okozóját.
Unatkozom – A kisbaba is unatkozik, ha nem talál semmi „elfoglaltságot”. A sírása ilyen esetben a figyelem felkeltésre szolgál, így inkább kiáltozásra hasonlít, mint sírásra. Ha sírásba hajlik, akkor szomorú, és nem haragos a sírása. Ezt mindaddig folytatja, míg nem játszanak vele, vagy nem foglalkoznak vele. A kisbabánk biztonságérzetét növeli, ha a közelében vagyunk. Ha fontos tennivalónk van, érdemes kenguruba tenni, és vinni magunkkal.
Álmos vagyok – gyakran előfordul, hogy a kisbaba nagyon fárad, mégis tiltakozik az alvás ellen. Nyafog, mérgelődik, nem találja a helyét, a fejecskéje előre bukik, a szemét és az arcocskáját dörzsöli az öklével. Ilyenkor vegyük a karunkba, és ringassuk el, amíg el nem alszik.
Beteg vagyok – Amikor már mindent végig próbáltunk, és a kicsi sírása nem csillapodik, betegségre kell gondolnunk. Rossz lehet a közérzete már akkor is, amikor egyéb jelek (láz, orrocskája folyik, vagy eldugul) még nem tapasztalhatók. A betegséget jelző sírás lehet éles, és általában letargikus, fásult mozgás kíséri. Betegség gyanúja esetén mindig hívjunk orvost.Felmerülhet a kérdés, hogy miért a sírást használják a kisbabák az igényeik jelzésére. Eddig az alábbi okokat találták, mint magyarázatot.
Távolról is hallható, hiszen ha nincs a felnőtt a szobában, a sírást akkor is azonnal meghallja.
A bánat kifejezésére szolgál a sírás felnőtt korban is. Tehát tudjuk a saját tapasztalatainkból is, hogy a sírás azt jelenti: baj van. A sírásra mindenki reagál.
A kisbabának könnyű sírni, még akkor is, ha beteg, vagy fáradt, nem igényel gondolkodást.
A sírás előkészíti a beszédet. A sírás edzi az artikulálást, amit majd a beszédnél használ fel.
A babák pontosan tudják, hogy a sírás az a módszer, amellyel a legkönnyebben felkelthetik a figyelmünket. A testbeszéd más módszereit is használják, de a sírás a leghatékonyabb.
A gagyogás
Élete első évében a kisbabánk még nem képes szavakat formálni, de a hangokat már képes célzatosan alkalmazni. A hangok korai használata is része a non-verbális kommunikációs képességnek.
Amikor a babánk gőgicsél, azt az érzést kelti bennünk, mintha beszélgetne velünk. A mostani tudásunk szerint a gőgicsélés nem tudatos közlés, csak a figyelmet akarja felkelteni maga iránt.Amikor véletlenszerűen gagyog, akkor már képes arra, hogy a kifejlesztett hangok felett uralkodjon. A hangok lehetnek magasak vagy mélyek, hangosak vagy halkak, erősek vagy gyengék. Ez a fizikai és az idegrendszeri fejlődésnek köszönhető. 6 hónapos korban tapasztalhatjuk, hogy a baba igyekszik következetesen ugyanazokat a hangokat produkálni. Ha rámosolygunk, vagy megöleljük, repes a boldogságtól, és ennek hangot is ad.
Irányított, ellenőrzött gagyogással kommunikál a babánk 6-8 hónapos korában. Ekkor már jobban uralja a gagyogását. Gyakran érezzük úgy, mintha valami fontos dolgot mondana nekünk, és nagyon szeretnénk érteni, hogy mi lehet a mondani valója. Ez a korai beszéd kezdeti jele. Időnként felismerhetően a hangjával játszadozik.
Korai beszéd – 9-12 hónapos korban megjelennek az első szavak. Nem feltétlenül az általunk használt formában és jelentéssel, de felismerhető és következetesen használt hangsorokat hallhatunk a kisbabánktól.
A tapasztalatok szerint, minél többet beszélgetünk a kisbabánkkal, annál jobban elősegítjük a nyelvi fejlődését.
Igaz, hogy a kisbaba nem érti, amit mondunk neki, de felismeri, hogy kapcsolatot teremtünk vele a beszédünk által. Élvezi is ezt a kapcsolatot, és ez bátorítja őt, hogy kommunikáljon velünk.
A kisbabánk számára modellként szolgálunk, utánozni fog minket. Amikor beszélünk hozzá, akkor figyel ránk, közelről szemléli az arcunkat, és észreveszi testjeleinket. Látja és megjegyzi a szomorú vagy mosolygós kifejezéseket, az ideges, nyugodt vagy szorongó, indulatos kifejezéseinket. Idővel ezeket elkezdi utánozni.
Minél nyugodtabb a kisbabánk, annál jobban tud figyelni a meséinkre, dalainkra, beszédünkre. És minél jobban tud figyelni, annál hamarabb nyugszik meg. Így lesz a kapcsolatunk egy pozitív spirálhoz hasonló.
A mimika
A testbeszéd másik fontos információ hordozója a babák arckifejezése. A megfigyelések szerint a babának az első életévében kevesebb arckifejezése van, mint a későbbiekben. Így könnyebb megtanulni, felismerni a mimikai jelzéseket.
A kisbaba arckifejezése teljesen spontán jön, nincs benne semmi mesterkéltség. Arckifejezései valódiak, nyíltak, nincs más jelentőségük, mint amit ösztönösen kifejezni szeretne a baba.
Néhány érzés kifejeződése
Boldogság, öröm
Széles mosoly, csillogó szem. Gyakran élénk kar- és lábmozgás kíséri, amely olyan élénk lehet, hogy a takarót is lerúgja magáról.
Megnyugvás, elégedettség
Nyugodt arc, halvány mosoly. Legtöbbször evés után láthatjuk rajta ezt a kifejezést, mely azt jelenti, hogy jóllakott, teljesen elégedett. Karjai, lábai pihennek, jellemző a mozdulatlan nyugalom.
Undor, ellenszenv
Arca olyan, mintha valami savanyút kóstolt volna. A száj és a szem körüli izmok megfeszülnek. Kellemetlen szag, vagy íz hatására utálkozó, fintorgó arckifejezéssel reagál.
Bánat, fájdalom
Hasonló az undor arckifejezéséhez, de éles sírás kíséri.
Ijedtség, meglepetés
Szemei tágra nyílnak, szája kicsit nyitva, arcizmai erősen megfeszülnek. Kezeit kinyitja, háta ívben feszül, karjai és lábai ölelő mozdulatot tesznek. Arcán az ijedtség félreérthetetlen torzulása látszik. A Moro–reflex, amelyet ijedtségi reakciónak is nevezünk, minden babával vele születik.
Félelem
Szemei tágra nyílnak, a szája zárva van, de merev. A kutatások szerint a kisbabák három hónapos koruktól éreznek félelmet. A hirtelen környezeti változások megijeszthetik a kisbabákat.
Düh, harag
Szemei szűk résre nyitottak, szája is enyhén nyitott, ajkai kicsit szétválnak, de feszesek. Kisbabánk számos dolog miatt érezhet dühöt, a legjellemzőbb dühforrás, ha korlátozzuk a mozgásában. A dühös érzéseit rendszertelen sírás is kísérheti.
Szomorúság
Szája zárt, szemei nyitva, szemöldökét ráncolja. Sok babának alvás előtt ilyen az arckifejezése. Ez a kifejezés nagyon hasonlít az álmos arckifejezésre. Ha azonban tudjuk, hogy a kisbabánk nem álmos, akkor arra kell gondolni, hogy nagyon szerencsétlennek érzi magát. Ilyenkor valószínűleg azt szeretné, hogy felvegyük, babusgassuk, játsszunk vele.
Kar- és lábmozdulatok
A baba mozgása fokozatosan fejlődik az első évben. Eleinte rendezetlenül, kiszámíthatatlanul rugdalózik, később a karok, és a lábak mozgása szinkronban van. Ezután felemeli a fejét és a vállait, majd gurulni kezd. 8-9 hónaposan rendezett mozgással mászik, majd kapaszkodva körbe tudja sétálni a tárgyakat.
Kéz- és lábmozgásának koordinációs készsége növekszik. A fejlődése során a mozdulataival is kommunikál. Karjai és lábai születésétől fogva élénk mozgással kísérik a hangos kommunikációját.
Amikor egy tárgyat szeretne elérni, de nem sikerül, megfigyelhető, arccal a föld felé fekszik, karjait maga elé nyújtja. Egy tárgyat bűvöl mereven, ezt sóhajtozó hangokkal kíséri. Felismerhető a frusztráltság, és az erőlködés.
Amikor nem akarja megenni, amivel kínáljuk: ügyesen kiüti a kezünkből a kanalat, abban a pillanatban, amikor a szájához értünk vele. Fejét elfordítja, esetleg beveszi a szájába az ételt, és hangos berregés közben kifújja azt, tele fröcskölve a környezetét.
Kicsinyeink nem-verbális kommunikációja hihetetlenül gazdag, és nagyon fontos, hogy folyamatosan fenntartsuk ezt a kommunikációt.
