Peppa Malac kalandjai

10 dolog, amit nem tudsz a gyerek születése előtt

A ScaryMommy háromgyerekes szerzője Mackenzie arról értekezik, hogy mielőtt gyerekei lettek, végtelenül idegesítette a károgás, miszerint fogalmad sincs, mint jelent a gyerek, amíg nincs sajátod. "A gyerekek egyfelől nagyon cukik, másfelől nagyon fárasztóak, ezért kell előtte edzésnek egy kutya, slusszpassz "- gondolta.

Öt évvel és három gyerekkel később úgy véli, megszerezte a jogot arra, hogy részletesen elmesélje, hogy akinek nincs gyereke, annak fogalma sincs arról, milyen az. Tíz pontban foglalta össze a lényeget.

Nem mintha bárki kérdezte volna, de ha első gyereküket váró szülőknek kellene tanácsot adni - írja Mackenzie, ő nem a nyilvánvaló, örökre megváltozik az életetek szöveggel jönne. Ez nem segít. A gyerek sok meló, blabla blabla, blabla. Ehelyett leültetné őket egy kényelmes székbe, a kezükbe adna egy sört vagy pohár bort, és realisztikusan, részletekbe menően világosítaná fel őket. Így:

1. A gyerekek undik

Azt hiszem, elméletileg a legtöbb gyerektelen is érti ezt - a gyerekek pisilnek, kakilnak - de a gyakorlat az, hogy... szülőként TE vagy az, aki feltakarítod az összes (szó szerinti értelemben vett) szart. És nem csak akkor, amikor pelenkázol, meg bilire szoktatsz, meg amikor időnként jön egy hányósfosós. Az adott. De akkor is, amikor a gyerek úgy dönt, hogy a padlóra tesz egy rakást. A bevásárlóközpontban. (Vagy, ahogy egy peches barátnőm járt, a kezébe, a szupermarketben.) Vagy amikor a gyereked már elég nagy ahhoz, hogy egyedül pisiljen a hiper mosdójában, csak elfelejti előtte levenni a nadrágját. Vagy amikor a gyerek annyira hisztizik, hogy kihány mindent, amit megevett, két napra visszamenőleg.

Ezek, barátom, nem kivételes esetek lesznek. Különösen, amíg a gyerekeid kicsik. Ilyesmi gyakran, esetleg naponta esik meg. Ha a gyereked ez a típus, akkor simán találkozhatsz ilyesmivel naponta többször is. Ez, ha összeadjuk, több tonnányi szart jelent. És mivel te leszel az, aki ezt mind összetakarítja, mérget vehetsz rá, hogy ennek egy része rajtad fog kikötni. Ha szerencsés vagy, csak egy kevés, csak a kezeden. Oké, undi, de könnyedén orvosolható némi kézmosással. Ha nem vagy szerencsés, akkor, hát, mondjuk úgy, remélhetőleg az előtt jössz rá, hogy belőled jön az egész napodat végigkísérő bűz, mielőtt még mások jönnének rá.

És ha már a gyerekek által elkövetett undi dolgoknál tartunk, még egy tényre szeretném felhívni a figyelmet. A gyerekek esznek fikát. Azt hiszem, sokan szeretik azt gondolni, hogy csak a más emberek gyerekei, de ez nem igaz. Előbb-utóbb minden gyerek eljut a fikaevésig. Abban reménykedhetsz, hogy legalább a sajátját eszi. Lehet, hogy az egyik gyerek csak egyszer próbálja ki, másnak hosszabb ideig tartó szokásává válik. De meg fogják enni. Ugyanez igaz a rágóra, amit a moziban az előttük lévő szék ülésének alján találnak, és a hideg, félig megevett sültkrumplidarabra a Meki padlóján. Megeszik, mert még éhesek voltak. Édes istenem, annyira jó lenne, ha ezeket csak kitaláltam volna!

2. A gyerekek koszosak

Meglehetősen felületes elképzeléseim voltak a gyerek-kosz témáról mielőtt megszülettek volna a sajátjaim. Sokszor vigyáztam mások gyerekeire, úgyhogy megvoltak az evés utáni koszos arcok és kezek, sőt, még az is, hogy morzsás lesz az asztal és a padló. Amit nem tudtam, az az, hogy a koszt nem lehet keretek közé szorítani. Nem számít, hányszor törlöd meg őket evés után, vagy, hogy hányszor porszívózol az étkezések után közvetlenül. Morzsák lesznek az ágyakban (a tiedben, az övékben), morzsák a szőnyegben, morzsák a hajlataikban. Egyszer csak azt kérdezed majd: Hogy az istenbe kerültek morzsák a rohadt fogkrémbe? Mármint konkrétan a fogkrémes tubusba, belülre. Mert a gyerekek ilyen ügyesek.

A morzsák szaporodnak is, és az autódba vándorolnak. A gyereküléseik (kit is akarok átverni? az egész autód) örökre bebundázódik szétmorzsolódott aranyhalacskákkal, pajkos chipszdarabkákkal és széttöredezett ropival. Ezeket mondjuk nem kell túlságosan lelkesen kitakarítani, jól jöhetnek hosszabb utakon, amikor elfelejtesz nasit vinni. Jaj, bocsi srácok, csak túrjatok egy kicsit az ülés redőiben, tuti találtok valamit, amivel kihúzhatjátok egy darabig.

És a morzsák mellett rájössz majd arra is, hogy minden, mindenhol ragad a házban, beleértve a gyerekeket is. Játékok, könyvek, DVD tokok, WC-lehúzó, mosdók, kilincsek (különösen a hűtőé), távirányítók, szekrények, asztalok, pultok, a mobilod, a macska. Rengeteg üvegtisztítóra lesz szükséged, hogy letöröld az ujjlenyomatokat a tükrökről és a tévéről. Ja, és rengeteg törlőkendő is kelleni fog majd, hogy feltöröld a kiöntött italukat. Minden. Egyes. Étkezés. Alkalmával. Ja, és kelleni fog jó mosópor is, olyan, amivel ki tudod szedni azt a sokféle foltot, ami akkor keletkezik, amikor beleülsz valami újféle ragacsba, és rájössz, hogy hozzáragadtál a kanapéhoz.

3. A kölykök kényszeres gyűjtögetők

Ha gyerekeid vannak, játékok is lesznek. Ezt mindenki tudja. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy hamarosan úgy fog kinézni a lakásunk, mint egy játékáruház. Ami felrobbant. Aztán a játékok párzani kezdenek, és játékok újabb és újabb generációját hozzák világra. És csakúgy, mint a morzsák, ezeket sem lehet keretek közé szorítani. Mindenhol játékok lesznek. Gyerekszoba: pipa. Nappali: pipa. Étkező: pipa. Hálószoba: pipa. Konyha: pipa. Fürdőszoba: pipa. Bármilyen fiók, amit megtalálnak mint megfelelő rejtekhely: pipa.

Még ha nem is veszel a gyereknek túl sok játékot, biztosra veheted, hogy a család és a barátaid majd vesznek. (Azt a fajtát, ami nagyon idegesítően zenél hangosan, vagy bármi olyat, amivel zaj kelthető. De ez már egy teljesen másik téma. Család, szeretlek titeket!) És akkor még nem beszéltünk, azokról a kukasztikus "játékokról", amik azok mellé a gyerekmenük mellé járnak, amikről korábban esküvel fogadtad, hogy a te gyerekeid olyat nem fognak kapni. Azok a játékok, amik pontosan 18,25 másodperc után törnek darabokra. És, amik kapcsán a kölykök agybajt kapnak, ha, neadjisten, rájuk bukkannak a kukában.

Régebben mintha lett volna itt valahol egy étkezőasztalunk, nem? Te látod a tálalószekrényt valahol?

És minél több a gyereked, annál több lesz a tároló, láda, kosár és polcos egység, ami azokat a tárolókat, ládákat és kosarakat hivatott befogadni, amiket azért vettél, hogy legyen hova besuvasztani a játékokat. (Köszi, Ikea!) Először valószínűleg lesz valamiféle rendszer a játékok tárolásában. Azzal próbálkozol majd, hogy minden műanyag kaja legyen a játékkonyhában, hogy a trillcsilliárd vonat és autó legyen együtt, és Barbie összes f.szom cipőcskéje és kiegészítője legyen egy helyen, hogy amikor a gyerek keresi őket, tudd, hol vannak, megelőzve ezzel egy drámai jelenetet. (Anyaaaaaaaaaa! Hol van a kék autóóóóóm? A kék autót akarom! Nem azt a kéket, hanem a másikat!)

Viszont idővel feladod, és bármit bedobálsz bárhova, ahol egy kevéske hely van. Ide pont befér!Emiatt ne érezd rosszul magad! Engedd el, a józan eszed maradéka hálás lesz érte, és hosszabb távon sokkal könnyebb lesz így. Ráadásul, ha egyszer képes voltál ezt elengedni, lesz időd sokkal fontosabb dolgokon aggódni. Például, hogy vajon mitől rángatózik így a szemhéjad.

4. És lejmolósak

Ha az evésről van szó, a gyerekek két csoportba tartozhatnak. 1. Azok, akik bármit megesznek. 2. És azok, akik szinte egyáltalán nem esznek. Ha több gyereked is van, még olyan mázlid is lehet, hogy mindkettőből jut. Vagy a gyereked az egyik hónapban (héten, napon, pillanatban) ilyen, máskor meg olyan. (Végső soron, erre elég jó esélyed van.) Így válik a menütervezés őrületesen jó mulatsággá.

Viszont az, hogy melyik táborhoz tartoznak, mit sem számít, ha éppen te eszel. Hirtelen oda akarnak bújni, és megosztozni bármin, ami a tányérodon van. Kaphatok egy falatot? Kaphatok egy falatot? Csak egy icipici falatot? Ó, Jézusom! És egyáltalán nem számít, mit eszel! Zöldség? Hmmmm. Imádom a zöldséget! Hal? Imádom a halat! Csípős? Imádom a csípőset!

Hogyha valóban meg szeretnéd enni az egész kajádat, két választásod van. Egyfelől: Ha tudod, hogy szeretik azt, amit eszel, NE ADD BE A DEREKAD! Komolyan mondom, ne adj egy icipici falatot sem! Hiába mondják, hogy értik, hogy csak egy falatot kapnak, és aztán annyi, hazudnak. Mindig. Másfelől: ha tudod, hogy nem fogják szeretni a kajádat, tedd az ellenkezőjét. Adj belőle egy jól megpúpozott villányival. Amikor rájönnek, hogy amit eszel totálisan undorító, valószínűleg ki fogják köpni, egyenesen vissza a tányérodra, efelől semmi kétség. És elmennek, hogy valami mással foglalkozzanak. Öt másodpercig, amikorra elfelejtik, visszajönnek, és újra lejmolni kezdenek.

Sajnos, ezt sem csak kitaláltam.

Úgyhogy asszem jobb, ha maradsz az első megoldásnál, minden esetben. Kivéve, ha kompletten meg akarod úszni az egészet, és inkább elrejtőzöl a konyhában (hálószobában, vagy akár a fürdőben), hogy békében beburkolhasd a kajádat.

És bár most a kajáról volt szó, azért tudd, hogy a lejmolás itt nem áll meg. Úgyhogy kezdhetsz tartalékokat képezni evőpálcikákból, dezodorokból és tollakból is.

5. A gyerekek nem alszanak!

Úgy értem, amikor te akarod. Mindenki tudja, hogy a friss szülők általában keveset alszanak, míg a gyerek meg nem tanulja átaludni az éjszakát. (Ja, ha már itt tartunk: ezek a táskák és karikák soha nem fognak teljesen eltűnni.) Amiről én beszélek, azok a "normális" alvási ciklustól való eltérések akkor, amikor már úgy véled, rátaláltál a ritmusra. Például: már hatodik hete alszik minden délelőtt 10 és 12 között, és akkor jön egy nap, amikor konkrétan terveztél ezzel (például egy konferenciabeszélgetést a kollégáiddal, esetleg egy kis szundikálást neked is), vagy egy házon kívüli programot alvás után (mint a gyerekorvos, vagy látogatás gyerekes barátoknál), na akkor lesz az, hogy a gyerek szerint a délelőtti alvás dögöljön meg!

Hova is akartál menni? zzzzzzz

Ebből az következik, hogy 1, vagy le kell mondanod a programot, amit akkora terveztél, amikor aludnia kéne, ám ehelyett ébren van, és valószínűleg elviselhetetlenül nyűgös és tapadós, vagy 2, le kell mondanod a programot amit alvásidő utánra terveztél, mert a gyereket indulás előtt egy perccel fogod megtalálni a kanapén kabátban, cipőben, nyálcsorgatós mély álomban. Sajnállak, ha mindkettőre terveztél, a napodnak annyi.

Ugyanez van a reggeli keléssel is. Abszolút számíthatsz arra, hogy a gyerekeid elalszanak aznap, amikor időre kéne menned valahova, viszont hajnalban kelnek, amikor lehetne sokáig aludni. Ez mindig így van. Kivéve, amikor nem. Amíg el nem jutsz odáig, hogy fogalmad sincs róla, mikor alhatsz már végre, mert fogalmad sincs róla, hogy a gyerekek mikor alszanak már végre. Így tesznek róla, hogy éberek legyünk!

Elárulok egy titkot azért. Van egy dolog, ami sosem változik a gyerekeknél, ami állandó, amire mindig számíthatsz, ami kétség nélküli: a gyerekeid kiszámíthatatlanok lesznek. Kiszámíthatóan kiszámíthatatlanok.

6. A gyerekek követelőzőek

Annyira. Nagyon. Követelőzőek. Legyünk őszinték. Egy újszülött szarra sem képes. (Vagyis igazándiból az az egyetlen dolog amiben egész jók, de mindenki érti, mire gondolok.) Etetni kell őket, büfiztetni, pelenkázni, fürdetni, hasra fordítani, hanyatt fordítani, álomba rázogatni, felvenni, letenni, lovacskáztatni, dajkálni, ringatni, csitítgatni. Az újszülöttek szülei nem ok nélkül zombik. Ezt tudjuk. Mindenki figyelmezteti a friss szülőket, hogy az első hónap pokoli lesz.

De szólt bárki, hogy a szülő iránti idény csak növekedni fog a gyerekkel együtt? Már nem lesz elég az alapvető igényeket kiszolgálni, eszközzé változol. Anyu, adsz kekszet? Apa, kéne a pöttyös rózsaszín pólóm. Anya, hol van az a baba, amivel a múltkor játszottam? Hol a plüssöm? Apu, bekapcsolod nekünk a filmet? Igen, ezt. Ja nem, nem ezt. A másikat. Ja, az elsőt. Az melyiken van, amiben az a gyerek csinált valamit azzal a másik gyerekkel? Anya, szomjas vagyok, kérek inni. Gyere, töröld meg a popsim! Én akarom megnyomni a gombot! Hol van ragtapasz? Mást akarunk nézni! Apa, anya azt mondta, adsz valami nasit! Hol a takaróm? Apa? Apa? Apa? Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Igen, ez kábé az első öt ébren töltött perc összefoglalója. De a követelőzés lényege az időzítés. Tény, hogy a gyerekeknek soha semmire nem lesz szüksége, amikor éppen úgyis felálltál, vagy amikor konkrétan megkérdezed, kérnek-e valamit. Nem. Abban a pillanatban lesz hirtelen szükségük rád, amikor leültél enni, pihenni vagy szarni. Vagy abban a másodpercben, ahogy beálltál a zuhany alá, vagy bármilyen egyéb olyan tevékenységbe kezdtél, aminek során nem róluk gondoskodsz. Amíg kicsik, egyszerűen elfelejtheted a székletedet vagy a pihentető kád vizet amikor ébren vannak.

7. A gyerekek (túl) őszinték

Most azt kérdezed, hogy is van ez? Hiszen őszinteségre akarjuk nevelni a gyerekeinket, nem? Ó, persze. Azt szeretnénk, hogy bevallja, ha megverte a tesóját, vagy hazudott, vagy megette a kedvenc cserkész-sütikéd utolsó darabját, amihez egy teljes évig nem jutsz majd hozzá.

De amíg a gyerekek megtanulják, amit a (legtöbb) felnőtt tud, hogy vannak dolgok, amiket nem kell hangosan is kimondani, addig számtalan olyan őszinte véleménnyel is találkozol majd, amivel nem feltétlenül szerettél volna. Mondok néhány hipotetikus (ühüm) példát:

• Puha a hasad
• Szőrös a lábad
• Undi a leheleted
• Dzsuvás a hajad
• Rezgős a combod
• Fika van az orrodban
• Büdös vagy
• Nagyon nagyok a cicijeid (Milyen relatív dolog a "nagy", nem?)

Ja, ha végre békén hagynátok húsz rohadt percre, tudnék valamit kezdeni ezekkel. (Áááá, kit is akarok én átverni? Legalább fél nap kéne, hogy ennyi hülyeséget kezelni tudjak. Ugyanakkor, most visszautalnék a hatodik pontra, miszerint annak a valószínűsége, hogy bármire is legyen öt perced egyedül a nagyon csekélytől a nulláig terjed.)

És ne gondold, hogy az őszinteségük csak neked szól! Biztos lehetsz benne, hogy amikor étterembe mentek, a pincérnek is megmondják, milyen szőrös, büdös vagy kövér. Úgy teszel majd, mintha nem hallottad volna. Ekkor a gyerek megismétli, egyre és egyre hangosabban, amíg rá nem kényszerülsz, hogy nyugtázd. Ekkor előveszed a nézést. A gyerek meg nem fogja érteni a nézést, és azt fogja hinni, nem hallottad, mit mondott. Úgyhogy még hangosabban elmondja. Akkor csitítgatni kezded. Erre berág, és megismétli, ezúttal vonyítva. A pincér pedig az egészet végighallgatja.

8. A gyerekek mindenfélét összetörnek

Ez elkerülhetetlen. A gyerekeid csomó mindent összetörnek. Ezért nem veszel nekik drága szarságokat. Az egydolláros játékokat sokkal könnyebb pótolni, mint az antik gyűjtemény darabjait. Ezt még az is tudja, aki semmit sem tud a gyerekekről.

Az ám, csakhogy ők nem csak a saját dolgaikat törik. Nincs olyan varázslat, amivel a te cuccaid megúszhatnák a megsemmisítést. A mobilod a vécében landol, a szemüvegedre rálépnek, a kanapét kiszínezik alkoholos filccel, a kocsidban égve hagyják a lámpát és lemerítik az akkut, a számítógéped töltőkábele a forgószék lábaira tekeredik, ahol a rengeteg pörgéstől kirojtozódik és szétszakad. És nem ismerek olyan családot, akiknek hiánytalan pohár és tányérkészlete lenne. Ne feledd, a rombolás legnagyobb része véletlenül következik be, de ettől a pótlás nem lesz olcsóbb, akár újat veszel, akár javíttatsz.

9. Állandóan megsérülnek

Tudtam, hogy időnként bibisek lesznek, de elképzelésem sem volt, milyen gyakran érik majd őket sérülések. Kezdődik azzal, amikor elkezdenek egyedül helyet változtatni, és vég nélkül nekiforognak valaminek, leesnek valamiről, átesnek valamin, nekimennek valaminek, fulladoznak valamitől, rálépnek valamire. A gyerekek elképesztően szerencsétlenek. És akkor még bele sem kezdtem abba, mire képesek véletlenül vagy szándékosan, hogy egymást megsebesítsék.

Hála a jó égnek, ugyan biztos lehetsz benne, hogy állandóan megsérülnek, a bajok legnagyobb része olyan lesz, amit puszikkal és egy kevés (vagy sok) ragtapasszal meg tudsz oldani.

10. És mindez teljesen megéri

Fogalmad sincs róla, mennyire vagy képes szeretni, amíg gyereked nem lesz. Ez a legforróbb, legintenzívebb szerelem, amit valaha is elképzeltél. Mindent meg fogsz tenni, hogy megvédd őket, hogy nehogy bántódásuk essen, hiszen te teremtetted ezeket a törékeny lényeket. Felelős vagy értük. Meg fogod érteni, mit jelent az önzetlenség. Áldozatokat fogsz hozni. A tőled telhető legjobbat adod nekik. Az életedet is odaadnád majd értük. Meg fogod érteni, hogy bár az összes többi igaz,  mindez megéri valakiért, akit feltétel nélkül szeretsz és aki feltétel nélkül szeret.

(Forrás: divany.hu)

 

6 hatásos módszer hiszti ellen szülőknek

1. A figyelem elterelése. 

Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla.
Még az sem baj ilyenkor, ha nem túl elmés dolog, a lényeg, hogy a figyelme elterelődjék a hiszti tárgyától.

2. Alku, egyesség, kompromisszum. 

Ha a gyerek hisztijének tárgya nem ütközik valamilyen el nem hárítható akadályba, akkor akár engedhetünk is egy kicsit.
Például ha a boltba megyünk, választhat, hogy túrórudit, vagy a kedvenc csokiját kéri, és előre tisztázzuk, hogy más nem megengedett.
Ha következetesek vagyunk, akkor néhány alkalom után a gyerek abba fogja hagyni a hisztiket.

3. Értő figyelem; - megértelek, sajnálom! 

A módszert T. Gordon nevéhez kötik, - a szülői eredményességről írott könyvét érdemes minden gyakorló szülőnek elolvasni! – és igen sikeres.
A gyermeknek jogot ad arra, hogy átélje, és kifejezze érzelmeit.
A módszer lényege frappánsan egyszerű. 
Egyszerűen visszatükrözi a gyerek számára azt, hogy értjük a problémáját és így ki sem alakul a hiszti. 

4. A meglepetés ereje. 

Sok könyv ajánlja ezt a módszert, ám az a tapasztalat, hogy csak nagyon ritkán hat, akkor azonban elemi erővel.
Ha a gyerek már annyira belelovallta magát a hisztijébe, hogy egyszerűen nem is hallja, ha beszélünk hozzá, hatásos lehet, ha például hirtelen fejjel lefelé fordítjuk, vagy hideg vizet fröccsentünk az arcába.
Nem leöntésről, vagy megrázásról van szó, egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy a gyermek tudatát kimozdítsuk a hiszti tudatállapotából, s újra kommunikáció képessé tegyük.
Csak az extrém hisztirohamoknál válhat be, ha valamiért igen sürgős a gyermeket lecsillapítani. 
Egyébként nyugodtan hagyhatjuk, hogy kiengedje a fáradt gőzt, ha ennyire túlhergelte magát.

5. Ölelésterápia. 

A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finom erővel szorosan átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik.
A gyermek eleinte kapálódzik, ellenáll, néha még a szülő felé is üt; ám ilyenkor szelíden lefogjuk a csapkodó kezet, és addig öleljük, míg le nem higgad.
Lehet hozzá nyugtató szavakat is mondani, de nem lényeges. 
A gyermek általában könnyen átáll arra, hogy a hiszti helyett ölelést kapjon, és megnyugodhasson.

6. Figyelemmegvonás. 

A szülő ilyenkor egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy a gyermek létezik. Annyit mond neki, hogy szívesen megbeszéli vele, mit szeretne, ha már kisírta magát.
Ilyenkor nem vígasztal, nem beszél, egyszerűen csak engedi, hogy a gyerek hisztizzen és kész.
Akkor válhat be, ha a hisztivel másokat nem zavar a gyerek és saját épségét nem teszi kockára a hisztijével.

Szép szóval oktasd!

A fenti módszerek mindegyike akár kombinálva is működhet.
A gyermeket a hisztis állapotában IS tilos megütni – csak még nagyobb dacot, vagy súlyos törést okozunk vele, a meg nem értettség érzetét fokozzuk benne a veréssel – ugyanígy tilos megrázni, leönteni, vagy más módon bántalmazni, megalázni. 
A gyermek hisztije egy szerinte jogos reagálás valamire, és nincs jobb megoldás a kicsinyünk tarsolyában arra, hogy ezt a helyzetet megoldja, mint a hiszti.
A szülő dolga, hogy a gyermek érzelmeit megértse, felmérje és segítsen neki az érzelmek kezelésében, s megtanítsa arra, hogy más megoldási módok is vannak a világon, amikkel többre megy, mint a hisztivel.

Pofon, ordítás, zsarolás - Bocsáss meg magadnak is! 

Nincs olyan szülő – hidd el, tényleg nincs! – aki még soha nem lett végtelenül ideges egy masszív hisztirohamtól, aki nem ordított még soha a gyerekére, ha az éppen rosszkor és rossz helyen kezdett raplizni.
A szülők többsége – bár ezt félve merik bevallani – néha még meg is legyinti, vagy akár meg is üti a gyereket ilyenkor.
A szülő maga is frusztráltnak, tehetetlennek érzi magát ezekben a helyzetetekben, és neki sincs jobb megoldása annál, mint amit ő elszenvedett a szüleitől: pofon, ordítás vagy zsarolás.

A legtöbb szülő viszont utálja ezt! 

A lelkiismeret-furdalás azonban csak addig elfogadható, míg meg nem tanulja minden szülő, hogyan kezelje másként a helyzeteket. 

Ha mégis elszakadnak a szülő kötélidegei, bizony az érzelmek lecsillapodtával bátran bocsánatot kérhet a gyerektől, és elmondhatja neki, hogy saját maga is örülne egy bocsánatkérésnek, és nyugodtan kifejezheti, mi bántja. 

Például így:

Ne haragudj, hogy annyira rád kiabáltam a vidámparknál. 
Megbocsátasz? 
Rettentően bántott, hogy az egyességünk ellenére hisztibe kezdtél, és dühös voltam, mert lekéstük a buszt. 
Utálok kapkodni és szaladni, és az is rossz nekem, hogy nem tehetek a kedvedre. 
Jól esne, ha bocsánatot kérnél tőlem te is, mert nem tartottad meg az egyességet. 
Az egyességeket illik megtartani.

A gyermekbántalmazást a törvény bünteti. 

Ha olyan szülővel találkozunk, aki bántalmazza gyermekét, 

próbáljuk őt is megtanítani arra, hogyan tehet másként. 

Ne feledjük, a legtöbb szülő jót akar a gyermekének, 

csak nem ismeri a módot, ahogyan megteheti! 

A legjobb tanítás a jó példa, s ezzel járjunk elöl!

(Forrás. harmonet)

Miért hazudik a kisgyerek?

Hazudni nem szép dolog – ezt felnőttként tudjuk, és fontos célunk megtanítani a gyermekünknek, hogy ő se tegye. A 3-4 éves kicsik azonban meglepő történetekkel állhatnak elő. Képzeletbeli barátokról, valódi személyekről, akik különös dolgokat tettek, vagy éppen saját magukról, akik mesebeli dolgokat csináltak. És ott vannak az olyan kétségbeejtő esetek, amikor a kicsi tudja, hogy rosszat tett, de letagadja… Vagy amikor elrejti a rosszaság tárgyát. Ilyenkor hogyan kell reagálnunk?

Kisgyermekkorban még nem válik el egymástól teljesen a fantázia és a valóság. Maga a fantázia is érdekes dolog: nagyjából 2 éves korig a kicsi számára minden, amit hall, valóságos, nem kérdőjelezi meg a dolgokat. Ekkor azonban elkezd saját gondolatokat, magyarázatokat hozzátenni a tényekhez. Ez az irracionális félelmek kora, amikor olyan dolgoktól kezd el félni a kicsi, amiknek a jelenléte korábban természetes volt a számára. De nem azért, mert ezek a valóságban is veszélyesek lennének, hanem azért, mert ő maga kezd el “odaképzelni” dolgokat. Pl. a lefolyóról azt gondolja, ő maga is lefolyhat a vízzel együtt. Ezzel az időszakkal kezdődik el a nagy fantáziálások kora.

2-3 éves kor között már sok minden jár a fejében, mesebeli lényekről, képzeletbeli barátokról mesélhet, de sok kisgyerek csak 3-4 éves kor között kezdi ezt. Ez valójában nem hazugság, hanem mese, amelyben a fantázia és a valós események összemosódnak (ezt hívják konfabulációnak). Sok fontos üzenetet is hordoz magában a gyermeked lelkéről, élményeiről, a világhoz való hozzáállásáról. Nem kell mindenáron tudatosítani benne, hogy ez nem valóság és semmiképp sem szabad azt mondani neki ilyenkor, hogy hazudik. Ő most, ebben az életkorban így tapasztalja, éli meg a dolgokat, amit mond, az számára maga a valóság.

A kisgyermek erkölcsi érzéke fokozatosan fejlődik. 3-4 éves korban kezdik el érdekelni a szabályok, a szélesebb társadalmi értékek (pl. kik a betörők, miért nem szabad lopni stb.), de a hazugság fogalmát csak később érti meg. Egészen 6 éves korig nem tud tudatosan mást mondani, mint a valóság, azaz odáig az ő esetében nem beszélgetünk hazugságról. De még ezt követően sem mindig egyértelmű, mikor van szó tudatos füllentésről és mikor nem. 5 évesen a gyermek már tudja, hogy hazudni nem szép dolog, de 9 éves korig úgy gondolja, a felnőtteknek nem szabad hazudni, a gyerekeknek azonban nyugodtan lehet. Csak ezután kezdik felismerni, mi a különbség az ártatlan füllentés és a másoknak kárt okozó hazugság között.

És mi a helyzet akkor, amikor tudja, hogy rossz, és mégis csinálja, amikor a kisgyerek elhallgatja a rosszaságot? Ez is hazugság?
Igen, ez felnőtt szempontból hazugság, azonban ő még nem érzi a súlyát. Nem akar tudatosan becsapni, szimplán csak a következményeket akarja elkerülni.

A hazugság nem csak egy tünet, hanem egy jelzés is egyben. Miért hazudunk?

1) hogy jobb színben tüntessük fel magunkat,
2) hogy elkerüljük a következményeket,
3) hogy érdekesebbnek látsszunk,
4) hogy felkeltsük a másik figyelmét,
5) hogy ne kelljen találkoznunk a valósággal, valóságosnak tűnjenek olyan dolgok, amik csak az álmainkban léteznek.

Amikor a gyermek nem mond igazat, annak oka van. Például rájön, hogy ha mást mond, ha eltünteti a nyomokat, akkor nem kap büntetést. A te vágyad szülőként az, hogy el se kövesse a “rosszaságot”, vagy ha mégis, akkor őszintén bevallja. Azok a gyerekek, akik gyakran füllentenek ilyen dolgokban, túl sok tilalom között élnek. Lehet, hogy a tilalmak neked nem tűnnek túlzónak, ő viszont mégis így érzi, ezért “sumákol” néha, így védi a saját énjét.

Az is lehet, hogy a gyakori ferdítés hátterében a figyelemfelkeltés áll, azt szeretné, hogy foglalkozz vele többet, kapjon igazi figyelmet és időt, ami csak az övé. Például érdekes sztorikat talál ki, amikkel felhívja magára a figyelmedet.

Ilyenkor nem a hazugság erkölcsi oldaláról kell hegyibeszédet tartani neki, hanem azon kell elgondolkodni, miért érzi ő úgy, hogy nem kap elég figyelmet, nem elég érdekes, nem elég jó, miért akarja elkerülni a valóságot. És segíteni neki abban, hogy ne így érezze magát. Ha például arról mesél a gyerek, milyen jókat játszik a barátaival, miközben már hetek óta nem látta őket, hiszen óvodaszünet van, az a társaság iránti vágyát fejezheti ki.

A hazugság gyakran azért okoz fejtörést a szülőknek, mert úgy érzik, nem tiszteli őket eléggé a kisgyerek, ezért “veri át” őket, direkt, rosszindulatból akarja becsapni a szüleit. Ilyenkor a szülő is indulatos lesz, ugyanakkor megijed, mert nem akarja, hogy a gyereke hazudjon neki. Ilyen esetekben, amikor a gyerek valamit elhallgat, nem mond el, ferdíti az okokat, figyelembe kell venni az életkori sajátosságait is. 2-3 évesen még biztosan nem tudatosan akar becsapni, szimplán csak a következményektől fél. 5-6 évesen talán már tisztában van vele, hogy hazudni nem szép dolog, de még nem tudja megítélni, milyen érzéseket kelt benned ezzel. 9-10 évesen már reálisabban ítéli meg, hogyan érzik magukat ilyenkor a szülei.

Minden szülő azt szeretné, hogy őszinte legyen vele a gyermeke, hogy ne hallgasson el semmit, hogy merjen őszintén beszélni arról, amit tett, vállalja a felelősséget a tetteiért. Ahhoz azonban, hogy ezt elérd, nem hegyibeszédre és magyarázásra van szükség, hanem példamutatásra is:

- Ti milyen mintát mutattok a gyereknek?
- Elhallgatjátok a nagyi elől a rossz híreket?
- Megkéred, hogy ne árulja el apának, hogy játék közben sérült meg a hifi?
- A családban egymás között elhallgattok dolgokat?
- Őszintén beszéltek egymás előtt az érzéseitekről?
- Őszintén, a gyermek nyelvén elmagyarázzátok neki a nehezebb helyzeteket vagy inkább hallgattok, “kegyesen hazudtok”?
- A gyerek elől elhallgattok dolgokat, vagy megjátszátok magatokat, ne tudjon a nem neki való dolgokról?

Ha a családban ott van a félrebeszélés, a suskus, az őszintétlenség légköre, akkor bizony a gyermek is hajlamosabb lesz rá.

Babakelengye az internetről pro és kontra

Nem könnyű kérdés; legfőbb szempontok a megbízhatóság, a biztonság és az ár. Lehet ideális?

Röviden

„Nem szabad feltétel nélkül elhinni mindent, amit olvasunk, sokkal inkább érdemes arra törekedni, hogy kellő körültekintéssel, okosan járjunk el, így biztosan ki tudjuk használni az internet adta lehetőségeket, anélkül, hogy csalódnunk kellene”.

A babavárás egyik legmegterhelőbb része a babakelengye beszerzése. A kismama döntése, miszerint az interneten szerzi-e be a szükséges holmikat sok mindentől függ. Lehet, hogy nincs elég ideje, mert még dolgozik, esetleg a nagyobb testvérek körüli teendői kötik le. Lehet, hogy orvosi javaslatra nem vállalhatja a vásárlással járó fizikai megterhelést. Vagy egyszerűen csak úgy gondolja, hogy kényelmesebb, gyorsabb, időtakarékosabb otthon a fotelban ülve kiválasztani a babakelengye bizonyos darabjait.

Sokak számra azonban elrettentő lehet ez a módja a vásárlásnak, mely aggodalom több gyökérből fakadhat.

Először is tisztában kell lennünk, a jogainkkal, melyek egyáltalán nem kevesebbek (Sőt!) mint hagyományos vásárlás esetén.

Másrészről sokféle rémtörténetet lehet hallani a rossz minőségű árutól, a becsapott vásárlón át egészen teljes hoppon maradásig.

Nem szabad feltétel nélkül elhinni mindent, amit olvasunk, sokkal inkább érdemes arra törekedni, hogy kellő körültekintéssel, okosan járjunk el, így biztosan ki tudjuk használni az internet adta lehetőségeket, anélkül, hogy csalódnunk kellene.

Milyen jogaink vannak?

• Online vásárlás esetén a vásárlót megilleti az elállási jog, mely annyit tesz, hogy egyoldalúan visszaléphetünk a vásárlástól.
• Az elállási jog a határon túli vásárlásokra is vonatkozik.
• Nem vagyunk kötelesek indokolni az elállás okát, az eladó pedig nem kötheti feltételhez azt.
• Az elállási jog a termék átvételétől, illetve a szerződés megkötésével lép életbe, és a vásárló 8 munkanapon át élhet vele. Országonként lehet eltérés, de sehol nem kevesebb 7 munkanapnál.

Bővebben a vásárlói jogokról.

Mire érdemes figyelni használt holmi vásárlása esetén?

• Ellenőrizzük az eladó értékelését, a tevékenységéről adott vásárlói visszajelzéseket.
• Lehetőség szerint ne használt- ruha kereskedőtől vásároljon, hanem valóban kinőtt holmit eladásra kínálótól. Ők valószínűleg valóban vigyáztak rá, esetleg így első kézből tudunk jó minőségű holmit megvásárolni.
• Figyeljen rá, hogy az eladó jelzi-e, hogy állatszőr és dohányfüst-mentes háztartásból valók-e a babaruhák.
• Alaposan nézze át a termékről feltöltött fényképeket. Kellően megmutatják-e a portékát, jeleznek-e esetleg meghibásodást, kopást, egyéb esztétikai hiányosságot.
• Kérdezzen, ha nem kapott elegendő információt, a válasz gyorsaságából, és minőségéből is lehet következtetni az eladó megbízhatóságára.

Végül ne feledje, hogy amikor eljön az idő Ön is értékesítheti hasonló csatornákon keresztül a kinőtt, már nem használt ruhácskákat, eszközöket. Ez egy remek lehetőség érdemes kihasználni.

(Forrás: tescobaba)

Tente baba: altatási technikák

7 gyengéd praktika a nyugodt éjszakákért.

www.cantockphoto.com

Röviden

„…ne felejtsék el, mindig az anyuka érzi mi az, ami igazából jó lehet a kisbabájának.”

Nagyon kevés olyan kicsi van, aki három hónapos kora után végig tudja aludni az éjszakát.

Tudjuk, hogy az esetek többségében ez teljesen normális, az éhség vagy egy kis szeretethiány ébreszti fel őket. Ez együtt jár a fejlődésükkel. Tehát aggodalomra semmi ok: túl fognak jutni ezen a nehéz időszakon.

Addig is összegyűjtöttünk pár trükköt, válogassanak és válasszák ki azt, amelyik a legközelebb áll önökhöz: ne felejtsék el, mindig az anyuka érzi mi az, ami igazából jó lehet a kisbabájának.

1.    Talán drasztikusnak tűnik elsőre, de sokan esküsznek rá, hogy egyhangosan ketyegő óra segíthet az elalvásban. A ritmikus hang nyugtató hatással van a babákra, mert az anyai szívverésre emlékezteti őket.

2.    Be lehet tenni az alvó gyermekhez egy olyan ruhadarabot, amin érződik a szülők illata, ez biztonságot nyújt számára az éberebb alvási szakaszokban.

3.    Sokan az éjszakai szokások átalakítását, illetve azok jobb megismerését tartják a legjobb megoldásnak. Ehhez annyit kell tennie a szülőknek, hogy éjszaka, ha a baba felsír, megnyugtatják és lecsendesítik, majd visszafektetik. Egy kis forgolódás miatt azonban nem kell feltétlenül kikapni a kiságyból. Ha láthatóan nincs baja, nem sír, nem fáj semmije, nem nedvesedett át a pelenka, nem éhes, nem beteg  lehet, hogy egy kis idő elteltével újra mély álomba merül. Sok kisbabának sikerül is, így akár hosszabb időszakot is átaludhatnak, igaz reggel éhesen ébrednek, úgyhogy ezt gyorsan orvosolni kell.

4.    A kórházakban is alkalmazott technika a pólyázás technikája. Ez segít abban, hogy biztonságban érezze magát, akárcsak az anyaméhben. Érdemes tehát utána járni a különböző pólyázási technikáknak és ezek alapján bugyolálni be az apróságokat: nem túl lazán, éppen annyira szorosan, hogy a köréjük csavart textil az anyaméh biztonságát idézze.

5.    Álljanak ellen a kísértésnek és ne sötétítsenek be a nappali alvásokhoz, sőt, az sem feltétlenül szükséges, hogy mindenki lábujjhegyen járjon. Fontos, hogy az első hat hétben hozzászokjanak a méhen kívüli világhoz. Amíg az anyukájuk hasában voltak a babák, a mozgás lenyugtatta és álomba ringatta őket, míg este, amikor pihenni tértek a babák általában ébren töltötték az éjszakát.

6.    Kezdetben az együttalvás is segíthet. Kicsit kényelmesebb lehet a közelség abból a szempontból is, hogy az éjszakai etetéseket és pelenkacseréket gyorsabban lehet kivitelezni. De a szülői közelség ugyanúgy megnyugtató lehet.

7.    Zene helyett fehérzaj: a fehér zajt olyan hangok alkotják, mint a porszívó, a hajszárító vagy a centrifuga zörgése. Ezek állítólag segítenek az újszülöttnek álomba szenderülni, mert a méhben töltött időszakból ismerősek lehetnek, eszébe juttatják az anyai szívverést és véráramlást, ezért összkomfortosabban érzik magukat a hatására. Árulnak már fehérzaj CD-ket. Egy próbát megér, még akkor is, ha elsőre viccesen hangzik az ötlet. De arra mindenképpen figyeljenek, hogy ne legyen durva, bántó, zavaró és túlságosan hangos, mert az árt a baba idegrendszeri fejlődésének!

Szerző: Geda Zsófia

(Forrás: tescobaba)

Étkezési zavarok gyermekkorban

A gyermeki lélek érzékeny műszer, azonnal jelez ha baj van. Lássuk milyen lelki okok állhatnak a háttérben?

Röviden

Étkezési zavart nem csak lelki problémák okozhatnak, hanem egyéb organikus, emésztési, felszívódási, idegrendszeri zavarok is, melyek kivizsgálása és minél előbbi kezelése szakorvos feladata.

A gyermek túlzott étvágytalanságát vagy válogatósságát okozhatja táplálkozási zavar is.

A kora gyermekkorban kialakított táplálkozási szokások hatással lehetnek egész életünkre, hiszen ilyenkor tanuljuk meg az étkezés higiénés és kulturális szabályait, formálódik az ízlésünk, ekkor rögzülnek az étkezés során tanúsított magatartásaink. Ahhoz, hogy étkezési zavarról beszéljünk, előbb tisztázni szükséges a gyermek étkezési szokásait, valamint azt, hogy mit eszik.

Az étkezés örömet okozó, szociális esemény, ezért elengedhetetlen, hogy a szülőknek is fontos legyen a családi étkezés. Törekedjünk arra, hogy a közös étkezések örömteli események legyenek! Hétköznapokon legalább a vacsora idején, illetve hétvégeken együtt egyen a család. A gyermekek egy része azért étvágytalan, mert semmi kedvük egyedül ülve az asztalnál elnyammogni az eléjük rakott ételt. További étvágytalanságra adhat okot a sok nass, a cukrozott üdítőitalok és gyümölcslevek fogyasztása, ezért a „normális” ételnek már nem marad hely.

Csecsemő- és kisdedkorban étvágytalanságot okozhat az anya és gyermek között fellépő kommunikációs zavar, amikor az anya félreérti a kicsi jelzéseit és nem akkor történik az etetés, amikor a baba éhes vagy ha más személy gondozza a gyermeket, illetve, ha az anya esetleges szorongását átveszi a baba is. Kisgyermekkorban a bölcsőde, óvoda, később az iskola kezdeténél lehet a beilleszkedési zavar jele, az anyától való elszakadásra adott válasz.

Adott esetben a túlzott szülői elvárás is okozhat az étvágytalanságot, ha a szülő megpróbálja a gyermeket evésre kényszeríteni vagy túl sok aggodalmat mutat a gyermek étvágyával, étkezési szokásaival kapcsolatban. A szülői rábeszélés és fenyegetés alatt a táplálkozási zavarokkal küszködő gyermek étellel a szájában ül.

Mivel a család étkezési szokásai hatással vannak a gyermek étkezési szokásaira, például, ha gyakran jutalomként adunk valamit vagy undorodni látnak minket bizonyos ételektől, ne csodálkozzunk, ha ők maguk is ezt a magatartást veszik át. Kínáljunk sokféle ételt a gyermeknek, attól függetlenül, hogy mi szeretjük-e. Kutatási eredmények szerint sok gyerek csak 5-10 alkalommal való kóstolás után fogad el új ételt. A gyermeknek meg lehet engedni, hogy az étkezési időt maga válassza meg, de az étkezések közötti evést korlátozni kell.

Szükséges beszélni az anorexiáról és bulimiáról is. Az anorexiábanszenvedő serdülő kényszerképzete, hogy sovány legyen, nem akar enni és meghízni. A betegség legfontosabb tünete a testképzavar, vagyis hogy a beteg kóros soványsága ellenére önmagát túlsúlyosnak tartja. A bulimiafalási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű ételt fogyaszt, majd önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy túlzott fizikai aktivitással él.

A bulimiában szenvedők mindent megtesznek, hogy eltitkolják betegségüket. Ezeket az étkezési zavarokat is többnyire a stressz és a szorongás okozza, valamint a társadalom „nyomása”, a XXI. századi trend diktálta soványság idealizálása. Az anorexia és a bulimia rendszerint tinédzserkorban jelenhetnek meg, de akár 8 éves kortól is elkezdődhetnek.

(Forrás: tescobaba)

Terhesség stresszmentesen

Az édesanya stresszes állapotát megérzi a fejlődő magzat is. Kerülje el a stressz okozta problémákat. 7 biztos tanács az aggodalom ellen!

Röviden

A stressz, a túlzott aggódás a baba egészségére is hatással lehet. Ezért érdemes mindent megtenni azért, hogy elkerüljük.

Nincs kismama, aki ne aggodalmaskodna valamiért terhessége folyamán. A legtöbben bújjuk a terhességgel kapcsolatos orvosi, lélektani oldalakat, olvasunk blogokat, beszélgetünk hozzánk hasonló kismamákkal. A titok azonban bennünk van.

1. Étkezzen egészségesen!
   Ép testben ép lélek. Tartja a mondás, ami terhesség idején talán még fokozottabban igaz. Az egészségtelen ételeket nem csak a magzatra káros hatásuk miatt kell kerülni, hanem jó közérzetünk érdekében is. Egyen jóízűen, ne vonja meg magától a finom falatokat, de a mennyiségre és a minőségre mindig figyeljen.
2. Mozogjon és pihenjen!
   A rendszeres könnyű testmozgás minden életkorban és élethelyzetben jó hatással van szervezetünkre és lelki állapotunkra. Bizonyított tény, hogy a sport csökkenti a stressz káros hatásait, sőt segít a stresszhelyzetek magabiztosabb kezelésében is. Terhesség idején is élhet a kismama ezzel a módszerrel. Egy kellemes séta a friss levegőn, terhes torna a barátnőkkel segít felszabadítani a boldogsághormonokat ezáltal könnyebben gátat szabhatunk felesleges rossz gondolatainknak.
   Ugyanakkor szakítson időt a pihenésre is. Ne szégyellje, ha napközben vágyik egy kis alvásra, jól esik olvasgatni, pihengetni. Időről időre egy kellemes masszázst is vegyen igénybe!
3. Bízzon orvosában és a védőnőjében!
   Sokan talán életükben először élik meg, hogy egészségük-biztonságuk érdekében rá kell magukat bízni egy másik emberre. Ez nem könnyű dolog, és bizony sokan keresnek egyéb információforrásokat. Sajnos ez nem mindig hasznos. A torzított vagy féligazságok, más kismamák érzelmekkel dúsított beszámolói, sok esetben rémtörténetei nem fogják nyugalmukat szolgálni. Higgye el, hogy az önöket körülvevő szakemberek mindent megtesznek egészségükért. Kérdezze őket bátran, beszélje meg velük kétségeit, aggodalmait!
4. Beszélgessen babájával!
   Önt és gyermeke egy test és egy lélek, még akkor is ha csak elképzelni tudja őt. Figyeljen babája napi ritmusára a pocakban, olvasson, énekeljen neki már most. Meséljen önmagáról, érzéseiről, simogassa pocakját, így biztosan még örömtelibb lesz majd a találkozás.
5. Ne hősködjön!
   Ne vigye túlzásba a házimunkát, a babavárással járó teendőket. Nyugodtan kérjen segítséget családtagjaitól, barátaitól. A babát nem az fogja érdekelni a kórházból hazajövet, hogy ki van-e minden szekrény mögötti rész fertőtlenítve. Babájának nyugodt, türelmes, kiegyensúlyozott anyukára van szükséges. Koncentráljon erre!
6. Vezessen terhes naplót!
   Segít érzései feldolgozásában, kérdései megválaszolásában, ha leírja gondolatait. Vezethet naplót akár az interneten is, ahová feltöltheti fényképeit, ellenőrizheti testének változását (súlyát, pocakjának körméretét). Egyszer talán megmutathatja gyermekének is.
7. Bízzon önmagában és hallgasson ösztöneire!
   Az önmagába vetett hit az önbizalom a legfontosabb annak érdekében képesek legyünk kiszűrni a világ téves, idegesítő, félrevezető ingereit. Figyeljen belső hangjára, ösztöneire. Higgye el ezen képességek a várandósság idején ha lehet még jobban működnek, bízzon testében, de figyeljen jelzéseire is.
8. (Forrás: tescobaba)

Miért sír? Hogyan sír? Mennyit sír?

Hogyan ismerhető fel, különböztethető meg a baba sírása? Mikor utal betegségre a sírás és mikor adjunk magunkat több időt? Szülők a kétségbeesés határán.

Röviden

A sírás része a csecsemőkornak. Viszont ha a sírás tovább tart, mint egy óra, lázzal és/vagy hányással jár, mindenképpen konzultáljon gyermeke orvosával vagy hívja az ügyeletet.

A hosszan tartó, folyamatos sírás aggodalomra adhat okot, különösen a kezdő szülő számára, de ez természetes állapot.

Ne felejtsük el, hogy a sírás a kisbaba egyetlen kommunikációs eszköze.

A kisbaba sírással jelzi, ha éhes vagy fáradt, ha tele van a pelenka vagy éppen székletürítés előtt, ha unatkozik, melege van vagy fázik, még akkor is sírással, nyekergéssel jelez, ha csupán a ruha címkéje csiklandozza, mondjuk a tarkóját és ez zavarja. Szülőként a tehetetlenséget a legnehezebb megélni, azt, hogy bármennyire is szeretnénk megvigasztalni a babát, de nem sikerül. Ne csüggedjünk, hallgassunk ösztöneinkre, illetve tematikusan vegyük végig, mi lehet a sírás oka.

Mikor evett? Mennyit evett? Eleget büfizett? Lehet-e éhes vagy szomjas? Nedves-e a pelenka? Vagy inkább a pelenkakiütés zavarja? Nem fázik, nincs melege? Vagy a hasa fájhat? Régóta van ugyanazon a helyen, pozícióban? Lehet, hogy csak unatkozik? Tegyük fel ezeket a kérdéseket magunknak, gyakran közelebb van a megoldás, mint gondolnánk. A lényeg az, hogy bízzunk magunkban, vagy (legalábbis játsszuk el, hogy bízunk), hiszen a baba megérzi szorongásunkat, ami rá is átragadhat, meghosszabbítva a nyűgös hangulatát.

Általában a babák nem sírnak olyan sokat, csak a szülőnek tűnik kétszer-háromszor hosszabbnak az idő, mire megnyugtatja csemetéjét. Ilyenkor csak vánszorogni tudnak a percek! Kutatások szerint napi 2 óra sírás teljesen átlagosnak számít a csecsemők körében.

Következetes odafigyeléssel és gyakorlással megtanulható, felismerhető a baba sírása. A csecsemő hangjából, panaszosságából többnyire következtethetünk a probléma okára, majd a megoldásra is. Az első dolgunk persze megismerni csemeténket, tisztába kell jönnünk azzal, hogy körülbelül milyen vérmérsékletű babával van dolgunk.

Például a hasfájós babák általában délután és estefelé zendítenek rá, sírás közben egész testük megfeszül, kezük ökölbe szorítva, lábuk felhúzva a has fölé és magas hangon, gyötrődő arckifejezéssel ordítanak. Ez a kínlódás néhány perctől akár pár óráig is eltarthat. Fontos, hogy ebben a helyzetben mindig reagáljunk a csecsemőre és kezdjük el vigasztalni, mert sírás közben sok levegőt nyelhet és ez újabb okot ad a panaszokra és a további sírásra. Próbálkozhatunk édeskömény tea itatásával is, ami kihajtja a gázokat a szervezetből, esetleg gyógyszertári készítményt is bevethetünk. Alkalmazhatunk óvatos babamasszázst is, illetve etetések után próbáljunk hosszabb ideig büfiztetni, hátha ezzel megelőzhetjük az esti hasfájást.

Nyilvánvaló, hogy a sírás felismeréséhez sok gyakorlás szükséges, de idővel egyre magabiztosabbak leszünk. Ne az legyen a legfontosabb, hogy számtalan módszert kipróbálva elhallgattathassuk végre az ordító csecsemőt, hanem, hogy valóban kitaláljuk mitől érzi magát olyan kényelmetlenül. Rá figyeljünk, csakis rá. Amikor pedig mégis tanácstalannak érezzük magunkat, akkor se essünk kétségbe, hiszen sokszor a baba sem tudja miért is sír. Legyünk mellette, érezze gondoskodásunkat, maradjunk nyugodtak és remélhetőleg hamarosan megnyugszik a csecsemő.

(Forrás: tescobaba)

Íme, a legjobb módszer a babák megnyugtatására

A szülői ölelésben a kisbabák pulzusa csökken. Az újdonsült anyukák is hamar megtapasztalják, hogy ha babájukat felemelik és ringatják, akkor sokkal gyorsabban megnyugszik. A japán tudósok nem elégedtek meg a hétköznapi emberek számára egyértelmű magyarázattal: az anyai közelség, az emberi érintés váltja ki a megnyugtató hatást.

Röviden

Bármilyen meglepő is egészen eddig tudományosan nem támasztották alá a kisbabákra gyakorolt megnyugtató hatását az ölelésnek, a sétálásnak és a ringatásnak. Egészen mostanáig. Ami eddig köztudomású volt, most már a tudósok szemében is megállja a helyét.

Dr. Kumi O. Kuroda, a Japánban található Riken Brain Science Institute neurobiológusa csapatával együtt azt állítja, hogy az anyai ölelés nyugtató hatását egy sor összehangolt reakció váltja ki, beleértve az idegi-, a motoros- és a szívműködést is. A csapat EKG méréseket végzett a kicsiken, és megállapították, hogy a szívritmusuk szinte azonnal csökkent, miután anyukájuk felvette őket. Ezzel együtt a sírást és a mocorgást is abbahagyták. A kapott EKG eredményeket összehasonlították az ülő anyuka kezében tartott kisbabák EKG eredményeivel, és megállapították, hogy a sétálás, a ringatás sokkal inkább megnyugtatja a piciket.

A vizsgálatban két pozíciót monitoroztak a tudósok, az egyikben harminc másodpercig az anyukákat arra kérték, hogy ülve tartsák ölükben a kisbabákat, majd a megadott idő elteltével járkálva és ringatva kellett ugyanezt megtenniük. Míg ülés közben gyakran keserves sírásba kezdtek a kis vizsgálati alanyok, ez azonnal abbamaradt, amint anyukájuk felállt velük és sétálni kezdett. Amikor pedig újra leült, újabb sírási és nyugtalansági fázis következett.

Ez a hirtelen reakció a kutatást vezető Dr. Kuroda-t is lenyűgözte, aki hangsúlyozta, hogy ezzel szemben a felnőtteknek jóval több időbe telik, mire meg tudnak nyugodni. Szerinte egy speciális, csak a csecsemőkre jellemző jelenséggel állunk szemben.

A csapat összehasonlítási alapként egereken is elvégezte a méréseket és arra a következtetésre jutottak, hogy az egérkölykök szívritmusa egy másodperc alatt csökken, a kisbabáknak ezzel szemben akár három másodpercre is szükségük van ugyanilyen eredmény eléréséhez. Ami még így is jóval felülmúlja a felnőttek eredményeit.

További érdekesség, hogy a tudósok csak hat hónaposnál fiatalabb kisbabákat vizsgáltak, így azt is meg tudták állapítani, hogy a három hónapos, vagy annál, kisebb piciknél a jelenség sokkal dominánsabb volt.

Összefoglalásként a hozzáértők megállapították, hogy mind az egerek, mind pedig az embergyerekek abbahagyták a mocorgást miután felemelték őket. És ugyanezeket a reakciókat más emlős picinyeken is megfigyelték már. Például az oroszlánokra hivatkozva megállapították, hogy amikor az anyuka a szájában cipeli kölykét, akkor az rendkívül relaxáltnak és ernyedtnek tűnik. Ezt a is az összetett reakciósorozat elméletéhez társítják a kutatók, hozzátéve, hogy eddig rajtuk kívül senki sem végzett méréseket ez ügyben.

Egyébként, a hiedelemmel ellentétben a japán tudósok azt is kijelentették, hogy nem csupán az anya személye tud ilyen megnyugtató hatással lenni a kicsikre. Végeztek pár előzetes vizsgálatot, amibe bevonták az apukákat és a nagymamákat is. A kapott eredmények után konstatálták, hogy a reakció pontosan ugyanaz volt, mint, amit az anyuka ölelése váltott ki a kisbabából.

Szerző: Geda Zsófia

(Forrás: tescobaba)

A babák lelki fejlődéséről (Vida Ági)

Röviden

„A felnőtteknek naponta 11 ölelésre van szükségük az egészséges lelkiállapothoz, a csecsemőknek azonban szinte állandó testkontaktusra van szükségük.”

Amikor a kicsi még nem érti a szavainkat, érintéssel tudjuk kifejezni a felé irányuló szeretetet. A dédelgetés, a ringatás, a hordozás, a testközelség és a babamasszázs nem csak a baba lelki egészségének tesz jót, hanem a betegségektől is megvédi.

A koraszülöttek túlélési esélyeit javítja, ha teljes elkülönítés helyett a nap nagy részében az édesanyjával lehet mégpedig úgy, hogy a mellkasára fektetve a bőrük összeér. Ezt, az ún. Kenguru módszert kezdetben arra használták, hogy olyan országokban, ahol nincs megfelelő technikai háttér a koraszülöttek ellátására, javítsák a korababák túlélési esélyeit, azonban később rájöttek, hogy az időre született csecsemők is egészségesebbek, ha többet vannak testközelben: hatékonyabban tudnak anyatejet szopizni, kiegyensúlyozottabbak, de a kenguru-módszer révén megelőzhető például az újszülötteknél gyakran fellépő kórosan alacsony vércukorszint és csökken a besárgulás esélye is.

Az érintés szerepe később is nagy jelentőségű a csecsemő fejlődése szempontjából. A gyakran ölelgetett babák növekedése gyorsabb, az immunrendszerük erősebb.

De mi történik a szervezetben, amikor megsimogatjuk vagy megöleljük?Az érintés stimulálja a bőr alatt található receptorokat, ezáltal csökken a vérnyomás, lelassul a légzés, csökken a stresszhormonok szintje. Betegség során ösztönösen többet simogatjuk gyermekeinket, hiszen az érintés elősegíti a gyógyulást. És maga a gyermek is tudja ezt, hiszen ilyenkor gyakrabban kéredzkednek be a kicsik a szülői ágyba is. Ez a rendkívüli összebújás iránti igény nem rossz szokás, hanem természetes igény, ami a betegség elmúltával magától megszűnik majd.

A felnőtteknek naponta 11 ölelésre van szükségük az egészséges lelkiállapothoz, a csecsemőknek azonban szinte állandó testkontaktusra van szükségük. Miért?

Mert az embergyerek éretlenül jön világra. Antropológusok szerint nagyjából 1 évvel korábban, mint ahogyan az önálló életre alkalmas lenne. Mivel 9 hónapon át az anyaméhben állandó testkontaktusban élt, ezért a leválasztása sem történhet egyik napról a másikra. A testközelség számára az életben maradást, a biztonságot jelenti, éppen ezért fontos, hogy a lehető legtöbbet érezhesse azt, és türelmesen várjuk meg, hogy fokozatosan válassza el magát, amikor már képes önállóbban élni.

Az érintésekből azonban mást is megtanul a kisgyermek: a kevés testközelséget kapott gyerekek később agresszívebbek lesznek és kevésbé tudják megítélni, mikor nyúlnak hozzá durván a másikhoz és mikor finoman. A családi játékos dögönyözések, birkózások révén a kicsi megtanulja, mi az, ami jólesik a másiknak és mi az, ami már nem.

Az ölelésnek a tanulmányi eredményre is hatása van: Jay Gordon, pszichológus kutatása bizonyította, hogy azok a gyerekek, akiket búcsúzáskor megöleltek az iskola előtt, jobb jegyeket vittek haza, mint azok, akiket nem.

Ne féljünk tehát a baba hordozásától, ölelgetésétől, az együttalvástól! A gyakori érintések révén nem csak a lelki, de a testi egészségének alapjait is letesszük, aminek a hatása egész életében tartani fog majd.

Szerző: Vida Ági

(Forrás: tescobaba)

Babából kisgyermek (Vida Ági)

Hogyan lesz a magatehetetlen babából egyre okosodó, ügyesedő kisgyermek? Milyen lélektani folyamatokon megy keresztül és mit tehetünk mi anyák e korszak nehézségeinek játékos megoldására?