2010.10.15 -

NAPI IDÉZETEK A KISGYERMEKRŐL

2013. november 28., csütörtök

Anya, mesélj el engem! Kislélek meséje

Anya, mesélj el engem! Kislélek meséje
A gyerekek végtelenül szeretik hallani a magukról szóló történeteket. Bárki is a mesehős, a kicsik jól tudják, hogy az egyes szám harmadik személy mögött ők húzódnak meg, és boldogan élik át a velük megtörténteket.
A mese hallgatása közben működik a fantáziájuk, látják és elképzelik, amit hallanak. Másfél-két évesen már érdemes rövid kis történeteket mondani nekik a mindennapjainkról, öt-hat évesen pedig jöhetnek a „varázsmesék”. Ennyi idősen már hosszabb történeteket is végig tudnak hallgatni és szívesen időznek a fantáziabirodalomban. A mese nyelvén hallva, elfogadhatóvá és feldolgozhatóvá válhat az is, ha valamilyen nehézség történt a gyermek életében.
Arra biztatnék minden szülőt, hogy ilyen írjon bátran saját mesét a gyermekének, és ne gondolkozzon közben azon, hogy mennyi tehetsége van az íráshoz. Gyermeke számára biztosan az lesz a világ legizgalmasabb története. Később ki lehet nyomtatni, esetleg bekötni és házilag rajzokat készíteni hozzá.
Az alábbi történettel egy örökbefogadó szülőpár várta a hozzájuk érkező kisbabát.

Kislélek meséje

Egy nap Másikországban Kislélek mélyen a gondolataiba merülve ült kedvenc felhőjén. Hajnalszín ruhácskáját viselte, tele volt a pocakja a reggelire evett szederízű harmattal, és elégedetten szemlélte, ahogy a felkelő Nap beragyogja körülötte a tájat.
Kislélek mindent jól ismert Másikországban, mert már régóta lakott itt. „Talán túl rég óta” – gondolta ezen a reggelen, és valami furcsát érzett a gyomrában. Valami feszültség készülődött odabenn, valami elvágyódás, valami új iránti izgatottság. Csupa olyan érzés, amivel még nem találkozott az életében azelőtt.
Kislélek okos volt és érett. Épp most fejezte be az iskolát, és tudta, hogy Bölcsöreg várja őt, hogy elmondhassa neki a Titkot. Izgatottan várta, hogy küldjenek érte.
A hívás délután érkezett, és Kislélek apró lábait szedve futott a palota felé. A nagyterembe lépve nem tudta eldönteni, hogy kíváncsisága, vagy a Titok miatti félelme-e a nagyobb. Bölcsöreg jóságos tekintetét meglátva azonban csak a kíváncsiság maradt. Bölcsöreg tapinthatóan érezte Kislélekben a nagy készülődést, ezért kézen fogta őt, és a fehér teraszon át egyenesen a Felhőkert végében lévő Szivárványhoz vitte.
A Szivárvány csendes, dinamikus mozgásban volt, mint valami folyó. Felhőkert felöli partja vörös volt, beljebb narancs, azután sárga, még beljebb zöld, majd türkizkék, a túloldalon már teljesen kék, végül lila. És ahogy Kislélek jobban megnézte, aranyszínben csillogó szálakat látott a tetején, melyek elérhető közelségben, kecses virágszárként hajladoztak. Azt, hogy honnan erednek, nem tudta tisztán kivenni, de mintha a Szivárvány aljánál is mélyebbről fakadtak volna. Valahonnan lentről…
És ekkor Bölcsöreg mesélni kezdett… Mesélni arról, hogy mi van a Szivárvány alatt. Mesélt Másikországról, ahol emberek laknak; férfiak és asszonyok. Köztük olyanok, akik szeretik egymást, összekötik az életüket és gyermekre várnak. Vágyják és várják, hogy édesanyák és édesapák lehessenek.
És a Titok itt kezdődik…
Másikország lakói – mint amilyen Kislélek is – amikor készen állnak rá, kiválasztják mamát és papát, kis kezükkel megfogják a szívükhöz tartozó Aranyfény Fonalat, és utazásra indulnak hozzájuk a Szivárványon át.
Kislélek szikrázott az izgatottságtól, és alig bírt ülve maradni, annyira feszítette őt az a sok, sok kérdés, amire azonnal válaszokat akart. Megtudta, hogy az embergyerekként való megszületéshez cseppet sem könnyű változásokon kell majd átesnie. Először icike picikére zsugorodik, és valami fura, éber álomba merülve beköltözik mama hasába, ahol megnő és kivárja a születését. Bölcsöreg aztán arról beszélt, hogy milyen embergyereknek lenni, és Kislélek azonnal vágyni kezdte, hogy hús-vér kezecskéi és lábacskái legyenek, hogy futhasson, szaladhasson, és a fűben hempergőzhessen, hogy vízben úszhasson és homokvárat építhessen!
- De hogyan fogom megtalálni innen fentről a mamámat és a papámat? – kérdezte Kislélek.
- Egészen egyszerűen – válaszolta Bölcsöreg és közelebb lépett vele a Szivárvány folyóhoz. – Guggolj le, hunyd be a szemed, és ha majd kinyitod, a hullámok között csak azt az Aranyfény Fonalat fogod látni, ami az ő szívükhöz vezet.
Kislélek becsukta a szemét. Lélegzete olyan volt, mint a gyors pillangószárny rebbenés. Mikor szemeit újra kinyitotta, ott, ahol az előbb még sok, sok Aranyfény Fonalat látott, most csak egy maradt. A többi mélyebbre húzódott vissza a Szivárvány hét színű hullámai közé, de az, amelyik Kislélek mamájának és papájának szívéből ért fel idáig, az ott maradt.
- Látod őket? – kérdezte Bölcsöreg és Kislélek meglepetésére a Szivárvány színei egy pillanatra áttetszővé váltak és teljesen tisztán látta Másikországot!
- Igen, látom! – kiáltotta Kislélek, hatalmasra kerekítve szemeit. Lassan hasra feküdt, a kezére támasztotta kis fejét, és csak nézte, nézte a mamáját és a papáját és azt a sok ismeretlen és izgalmas dolgot, ami körülvette őket… Tetszettek neki a szülei, és ízlett neki a nevük zamata is; Fényes volt a mamája neve, és Ezüstfürt a papájáé. Ők is egy folyó partján ültek épp, és mókás kedvükben voltak. Fényes gyorsan és sokat beszélt, közben izgett, mozgott. Ezüstfürt derűsen hallgatta, időnként pedig hosszan felkacagott. Olyan kacagása volt, hogy a Szivárványfolyóban szelíden hajladozó Aranyfény Fonal is felszikrázott tőle!
Azután a kép megváltozott, és Kislélek tudta, hogy amit most lát, az a múlt.
Látta Fényest és Ezüsfürtöt kisgyerekként, és nagy ámulatára már akkor is ismerték egymást. Egyszerre hajoltak az olvasókönyv fölé… Egyszerre tanultak írni… Sorban álltak az első iskolai fényképeszkedéshez… Vagy Ezüstfürt Fényes táskáját vitte a tóparton sétálva…
A kép ismét változott és Kislélek látta azt a nyári napot, amikor 7 évesen Fényes és Ezüsfürt gyermekként utoljára találkoztak. Hosszú utat tettek meg külön, és nagyon sok év telt el, mire újra megtalálták egymást.
Kislélek ugyanilyen tisztán maga elé tudta képzelni azt is, amikor majd a mamája és papája mesélnek neki ezekről az évekről és a kalandjaikról. Elragadtatva nézte, hogyan élnek, mióta felnőttként újra találkoztak. Döntött… Óvatosan a tenyerébe fogta az Aranyfény Fonalat, és rázárta apró ujjait.
Bölcsöreg nagyot sóhajtott, mert ő már tudta, hogy Kislélek utazása a nehéznél is nehezebb lesz. Elmondta hát, hogy Fényes hasa sajnos beteg, így ő nem lehet az a mama, akibe Kislélek beköltözik, és ahol embergyerekecskévé nő. Egy vakmerőbb és ritkábban járt utat kell választania, ha hozzájuk akar megérkezni. Találnia kell egy Életetadót, akiben megfogan, aki megszüli, majd elengedi őt, hogy a választott szüleivel élhessen.
Kislélek eltökélt volt. Még erősebben megszorította a hármuk szívét mostantól összekötő Aranyfény Fonalat, és belelépett a Szivárványba. Tarkóján még érezte egy ideig Bölcsöreg lágy simítását – azután semmit. Sokáig semmit.
Sötét… Felkészült erre a sötétre, és próbált nem félni. Az Aranyfény Fonal is adott egy pici derengést neki.
Alig volt nagyobb, mint egy harmatcsepp, amikor emberszívecskéje megrebbent, majd egyre határozottabb ritmusban dobogni kezdett. Parányi teste négy pontján bimbók nőttek, de a kinti világ még semmit sem sejtett ebből.
Amikor akkorka volt, mint egy rizsszem, már formálódtak arcocskája részletei… Cseresznye nagyságú volt, mikor észrevette, hogy hajlítani tudja a bimbókból lett karocskáit. Pici szíve pedig egyre gyorsabban dobogott. Megmoccant. Ez fura volt, mert felébresztette őt a szendergésből… Mikor Kislélek akkora lett, mint egy őszibarack, egyre élénkebben mozgott. Lassan arra is rájött, hogy be tudja kapni a hüvelykujját, ha akarja. Kedvelte ezt a cumizás dolgot… Már csuklani is tudott, de azt sokkal kevésbé tartotta szórakoztatónak.
Egyre gyakrabban volt ébren. És mivel még rengeteg helye volt, pörgött, forgott és bukfencezett! Aztán elkezdte hallani a külvilág zajait… Ha ez túl erős volt, már el tudta takarni kezecskéivel a füleit, sőt, tiltakozásképp néha ugrott is egyet.
A sok fészkelődés következtében Kislélek egyszer csak fejjel lefelé találta magát. Meghökkent, de tetszett neki. Mivel még mindig alig nyomott többet fél kilónál, vissza tudta tornázni magát. És ügyesedett! Kicsi ujjait már ökölbe tudja hajlítani.
Kislélek eddig zárt babaszemei nyiladozni kezdtek. El tudta különíteni a világosságot és a sötétséget. Kicsi teste egyre dundibb lett, bőre pedig lassan rózsaszínűvé változott. Ha aludt, már gyakran álmodott is. Másikországról és a rá váró embergyerek létről… Ha pedig ébren volt, és a szüleiről gondolkozott, leginkább az bántotta, hogy nem tudott hírt adni a mamájának és a papájának arról, hogy már útra kelt hozzájuk.
Igyekezett fényesen tartani a szívükhöz vezető fonalat, hátha megérzik azt. Bizonyos napokon be tudott lopakodni az álmaikba, hogy üzenjen nekik és hogy kevésbé legyenek szomorúak.
A neki berendezett szobában már várt rá egy Zenélő Csillag. Kislélek nagyon szerette a dallamát, amikor Fényes, vagy Ezüstfürt időnként megszólaltatta. Ez kicsit olyan volt, mintha már igazán velük lenne…
Kislélek eddigre bármit meg tud ragadni az ujjaival, még a hajacskáját is. Bár az most még csak pici pihe volt, de percről percre nőtt! Ha meglátta a kintről jövő napsütést, arcával arra felé fordult. Lassan természetessé vált a számára az is, hogy amíg itt lakik, addig már fejjel lefelé marad… Mikor már annyit nyomott, mint egy termetes görögdinnye, érezte, hogy kezdi kinőni ezt a helyet. Igyekezett sokat aludni, hogy felkészüljön a Nagy Utazás utolsó részére, amiről Bölcsöreg mesélt neki.
Eljött Kislélek megszületésének a napja. Nehéz volt és fárasztó és hangos és fájós. De amikor Fényes és Ezüstfürt végre meleg karjukban tartották őt és ráragyogtatták tekintetüket, az varázslatosabb volt, mint Másikország összes felhője, és Szivárványfolyója! Kislélek kényelmesen elfészkelődött, hatalmasat ásított és boldogan hallgatta, ahogy szülei kimondják az új nevét.

(Forrás: net)

Egyedi fenykepes ajandekok

2013. november 10., vasárnap

Akivel baj van, maga is bajban van (Nevelési tanácsok rosszalkodó gyermekekhez)

 
Az egyik legnépszerűbb mondat, amit a szülőktől hallunk, az, hogy: 
„Nem értem, miért csinálja ezt!?”.
Van nyolc általános ok, amiért a gyerekek illetlenül viselkedhetnek.
Nagyon hasznos lehet, ha a szülők ismerik ezeket,
hiszen ha pontosan meg tudják határozni a probléma forrását,
sokkal sikeresebben szüntethetik meg azt.
 Nem csak nyolc okot sorolunk fel, amiért a gyermekek rosszul viselkednek,
hanem az adott probléma megoldását is ismertetjük.

1. Meg akarják tudni, hogy a gondviselő vajon ragaszkodik-e a korábban felállított szabályokhoz
A gyerekek legfontosabb feladata, hogy kiderítsék, hogyan működik a világ. Ahogyan az egy-egy életkorhoz tartozó sajátos viselkedésformákat elsajátítják, mindig letesztelik a szüleiket is. Szó szerint látni akarják, hogy hol vannak a határok, vagy, hogy egyáltalán léteznek-e. Habár a tesztelés zavarja a szülőket, mégis tudniuk kellene, hogy ez a normális és csak így tudnak valódi változást hozni gyermekük életébe.
Ha tehát felállítjuk gyermekünknek a szabályokat, kijelöljük határait, akkor ahhoz mindig tartsuk magunkat. Ezáltal gyermekeink pozitív megerősítést kapnak és önbecsülésük is nőni fog.

2. Különböző elvárásokkal találkoznak otthon és az iskolában

A következetesség nagyon fontos ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát és könnyen megértse, miként működik a világ. Ha különböző minőségű üzeneteket kapnak otthon és az iskolában, bizonytalanakká válnak, így sokkal többet fogják tesztelni szüleiket, mint normál esetben, ami belső feszültséghez vezethet.
A legjobb dolog, amit egy szülő tehet, hogy kidolgoz egy fegyelmezési rendszert, majd bemegy az iskolába és beszél a tanárokkal. Ebben a beszélgetésben a szülő elmagyarázhatja módszerét és megkérdezheti a tanároktól, hogy ők miként kezelik a szituációkat. A cél, hogy ugyanazt a nyelvezetet használják otthon és az iskolában is. Következetességgel, egyértelmű üzenetekkel a gyermek képes megfelelni az elvárásoknak, így boldogabb lesz.

3. Nem értik a szabályokat vagy az elvárások magasabbak a fejlettségi szintjüknél

Sokszor a szülők túl magas elvárásokat támasztanak, melyek meghaladják a gyermek képességeit. A fegyelmezési és irányítási stratégiákat mindig a gyermek életkorának megfelelő átlagos fejlettségi szinthez kellene igazítani. Például, teljesen értelmetlen azt várni egy két éves gyermektől, hogy tegye rendbe a szobáját. 
Ebben a korban a gyerekeknek sok támogatásra és irányításra van szükségük ahhoz, hogy hasonló feladatokkal meg tudjanak birkózni.
Segíthet a szülőnek, ha utánanéz a szakirodalomban, hogy mi az, ami az adott életkorban elvárható a gyermekétől.

4. Érvényesíteni akarják akaratukat és függetlenedni szeretnének

A gyermekek kb. két éves korban kezdenek el vágyni a nagyobb függetlenségre. Az életük bizonyos területeit ők akarják irányítani, s erre képesnek is érzik magukat. Nem telik sok időbe, mire egy gyermek rájöjjön, élete mely területeit irányíthatja, a szülők legnagyobb bánatára. Az evés, alvás, fogmosás és öltözködés például mind olyan dolog, amiben hamar elkezdenek önállósulni és érvényre szeretnék juttatni akaratukat.
Hogy mi a megoldás? Ajándékozzuk meg őket a választás lehetőségével a mindennapi életben így azt érzik majd, hogy ők kontrollálhatják életüket. Emellett így fogják megtanulni a legegyszerűbben a fegyelmet. Ha látható érzelmek (düh, bosszússág, kiabálás) nélkül fegyelmezünk, nem lesz oka fellázadni a gyereknek.

5. Beteg, éhes, álmos vagy unatkozik

Amikor a gyermek valamelyik alapvető szükséglete nincs kielégítve, sokkal hajlamosabb a sírásra, rosszalkodásra, stb.
A megoldás egyszerű: legyen meg a napi rutinunk a gyermek étkeztetésében, legyen játszóideje egyedül és szüleivel, más gyerekekkel együtt is, valamint fontos, hogy minden nap ugyanabban az időpontban fektessük le.

6. Nincsenek pontos információi, tapasztalatlan

Amikor a gyerek először átszalad az úttesten, még nincsenek információi arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A mi dolgunk, hogy elmagyarázzuk, hogy ekkor körültekintően szét kell nézni, először balra, aztán jobbra, s ha nem jön semmi, csak akkor mehet át. Ugyanezt a technikát kell alkalmaznunk akkor is, amikor fegyelmezünk. A gyermekek addig fogják ismételni ugyanazt a viselkedést, amíg nem kapnak pontos információkat arról, hogy mit kellene csinálniuk helyette.
Használjunk egyértelmű, rövid állításokat. Ne azt hangsúlyozzuk, hogy mit „nem kellene”, hanem azt, hogy  mit „kell” csinálni.  Jobb, ha azt mondjuk: „Óvatosan fogd meg!”, mintha azt mondanánk: „El ne ejtsd!”. Egyszóval adjunk nekik olyan tapasztalatul szolgáló információkat, melyekre emlékezni fog, ha legközelebb hasonló helyzetbe kerül.

7. Korábban az illetlenségért a felnőttek figyelemmel „jutalmazták meg” a gyereket

Valószínűleg egy szülő sem jutalmazná meg gyermekét tudatosan a rossz viselkedésért, sajnos azonban sokan tesznek így, méghozzá elég gyakran.
Véssük jól az eszünkbe, hogy a negatív figyelem ugyanolyan figyelem, s ha rossz viselkedésük láttán szüleik rájuk kiabálnak, esetleg megütik őket, azt ugyanúgy odafigyelésnek ítélik a gyerekek.
Ha a gyerek nyafog, sír vagy dührohama van és az anyuka vagy apuka meghátrál, hogy elcsendesítse a gyereket, ugyanúgy megjutalmazta.
A megoldás? Látható érzelmek nélkül mondjuk el, hogy mit várunk, majd tartsuk magunkat kijelentésünkhöz, akkor is, ha a gyerek folytatja a rossz viselkedést. A titok: kevés beszéd, nulla érzelem.

8. Utánozzák a szülők viselkedését

A gyerekek számára a legjobb tanár a saját édesanya és édesapa. Ugyanúgy ahogyan a jót, a rosszat is tőlük tanulják meg.
Jegyezzük meg, amit a gyerek otthon lát és tapasztal, az lesz számára a normális. Így ha azt látja, hogy apa és anya kiabálnak, ő is kiabálni fog. Ha rácsapnak, ő is az ütést fogja használni, hogy kifejezze dühét vagy frusztrációját. Ha azt hallja, hogy „Mi?”, ahelyett, hogy „Tessék?”, akkor ezt a kifejezést fogja használni. Miért is várunk el mást?



Habár nem könnyű, a szülőknek mégis úgy kell tekinteniük a szülőségre, 
mint személyes fejlődésük egy szakaszára. 
Egy nyitott és készséges szülőből a világ legjobb embere is válhat, 
hiszen a legjobb formáját kell adnia nap mint nap, 
hogy jó példával szolgáljon gyermekeinek.

(Forrás: praktikus.info)


A hordozókendő pozitív hatásai a gyermek életére



„Még ma is él Magyarországon az az előítélet, mely szerint „a csecsemőt nem szabad elkényeztetni”, az édesanya lehetőleg csak etetéskor vegye őt magához, egyébként pedig hagyja sírni az ágyában, ha ölbe vágyik, mert a baba csak így tanulhat rendet és fegyelmet, és csak így kerülhető el a gyermeknevelés „súlyos veszedelme”, az elkényeztetés. Idestova huszonöt éve folyamatosan hangoztatom, hogy a pszichológiai tapasztalatok mindennek az ellenkezőjét bizonyítják!
A világ, amelybe a gyermek beleszületik, tele van ismeretlen és nyugtalanító ingerekkel, és a diszharmónia, mely ennek következtében a gyermekben keletkezik, kizárólag az anya testi közelségével csökkenthető. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermek, akit csecsemőkorában sokat tartottak ölben, illetve mindig felvették, amikor kéredzkedett, hároméves korában nem csak kevesebbet igényli, hogy a szülő karjaiban legyen, de kreatívabb, ötletesebb, kezdeményezőbb is társainál. Ennek az a magyarázata, hogy a kreativitás –az értelmi képesség mellett- egyfajta bátorság, önbizalom jelenlétét teszi szükségessé, és az ölben tartott gyerekek születésüktől azt tanulják, hogy a világ biztonságos hely, a környezet bármikor „megszólítható”, és onnan mindig megfelelő és megnyugtató válasz érkezik. A hordozókendő nagyszerű eszköz annak a célnak a biztosítására, hogy az anya és gyermeke testi kontaktusa minél tartósabban és minél kényelmesebben valósuljon meg. A baba akár fekve, akár magzati helyzetet utánzó gömbölyű pózban, akár függőlegesen helyezkedik el a kendőben, mindig kényelemben és mindig biztonságban érzi magát. Az anya jön-megy, tevékenykedik, a baba pedig –akár anyja hasán, akár a csípőjén vagy a hátán- együtt mozog vele. A gyermek érzi anyja testének melegét, szervezetében pedig működésbe lépnek a szeretet-hormonok (az opiátok), melyeknek hatására elárasztja a nyugalom és a harmónia érzése. Nem sír, nem szorong, hanem éppen ellenkezőleg: növekvő önbizalommal és növekvő kíváncsisággal fordul a világ felé, melyben élnie adatott. A hordozókendő használatát tehát melegen ajánlom minden édesanyának, aki képes felülemelkedni a gyerekeknek sok kárt okozó évszázados előítéleteken!”
(Dr. Ranschburg Jenő)
Egyedi fenykepes ajandekok

2013. november 4., hétfő

Retinoblastoma (ideghártya-daganat)


A retinoblastoma az ideghártya rosszindulatú daganata, 
amely a gyermekkori szemészeti daganatok között a leggyakoribb betegség: 
20000 gyermek közül egyet érint.
A retinoblastoma lehet veleszületett vagy kora gyermekkori.
30-40 százalékban kétoldali,
mindkét szemet érinti a betegség - bár a megjelenése időben eltolódhat -,
60-70 százalékban csak az egyik szem érintett.
Az öröklődés miatt feltétlenül meg kell vizsgálni a testvéreket és a szülőket.

A retinoblastoma tünetei

A retinoblastoma általában 1-2 éves kor között,
ritkábban hároméves kor körül mutatkoznak az első tünetek.
  •   Fontos tudni

    Minden kancsal gyermeknek pupilla tágításban meg kell vizsgálni a szemfenekét daganat kizárása miatt.
    A leglényegesebb tünet a pupilla területének sárgás-fehér visszfénye (leucocoria) - a szembogár nem fekete. Néha csak véletlenül tűnik fel fényképen a "piros szem" helyett a gyermeknek fehér a szembogara.
  • A másik jellegzetes tünet a gyermekek negyedében előforduló kancsalítás.
  • Homályos látás miatt szemdörzsölés.
  • A szem elülső részét érintve a daganatos sejtek gyulladás képét utánozhatják, 
  • a szemnyomás megemelkedhet.
  • A szemgödör felé történő intenzív növekedés miatt a szemgolyó előrébb nyomódik (proptosis).

Mi okozhat hasonló tüneteket?

Más betegségben is előfordulhat, hogy a pupilla visszfénye nem fekete hanem sárgás-fehér,
így csak szakember tudja megállapítani, hogy tényleg a retinoblastoma,
esetleg más probléma okozza-e a panaszokat.
  • Lencse - gyermekori szürkehályog.
  • Üvegtest - fejlődési rendellenessége, jelentős vérzés.
  • Ideghártya - gyulladásos betegség (Coats-betegség), koraszülöttek ideghártyájának hegesedése (retinopathia prematorum), egyéb daganat, nagyfokú rövidlátás.
  • Szemet érintő fertőzések miatti hegek a pupilla területében - például toxocara, toxoplasma.

A retinoblastoma típusai

  Érdekesség

Többgócú daganat esetén a két szemen túl, az azonos fejlődéstani csoportba tartozó,                                 "harmadik szemben" - a koponyán belül a tobozmirigyben - is kialakulhat a daganat.
Két típus létezik: nem örökletes (60 százalék) és örökletes (40 százalék).
Nem örökletes típusban a betegség nem öröklődik át az utódokra
- a következő gyerekek megbetegedésének valószínűsége mindössze 3-8 százalék.
  • Általában egyetlen góc jelentkezik kétéves kor körül.
  • Az egyoldali daganatok 85 százaléka tartozik ebbe a csoportba.
Örökletes típus esetén - a szüleitől örökli a mutációt - az utódok 40 százaléka beteg.
  • Kétoldali, többszörös gócok jellemzőek, korábban jelentkezik (18 hónap).
  • Nagyobb az esély másodlagos daganatok kialakulására.

Vizsgálatok a diagnózis felállításakor és a követés során



Pupillatágításban végzett szemfenék-vizsgálat során egyértelműen felismerhető a daganat.
Pontos kiterjedésének megállapítására az ultrahangvizsgálat alkalmas,
segítségével a kezelés módja és a betegség gyógyulása is megítélhető.
Koponya-CT vizsgálat javasolt a szemgödri terjedés,
idegrendszeri érintettség és a tobozmirigy vizsgálatára.
Az alapos vizsgálat az életkor miatt általában altatásban történik.
(Dr. Papp Júlia, szemész szakorvos)




Egy történet a betegségről és a gyógyulásról:

http://www.rd.hu/Egy_sokra_megy

(Forrás: webbeteg)

Egyedi fenykepes ajandekok