A ScaryMommy háromgyerekes szerzője Mackenzie arról értekezik, hogy mielőtt gyerekei lettek, végtelenül idegesítette a károgás, miszerint fogalmad sincs, mint jelent a gyerek, amíg nincs sajátod. "A gyerekek egyfelől nagyon cukik, másfelől nagyon fárasztóak, ezért kell előtte edzésnek egy kutya, slusszpassz "- gondolta.
Öt évvel és három gyerekkel később úgy véli, megszerezte a jogot arra, hogy részletesen elmesélje, hogy akinek nincs gyereke, annak fogalma sincs arról, milyen az. Tíz pontban foglalta össze a lényeget.
Nem mintha bárki kérdezte volna, de ha első gyereküket váró szülőknek kellene tanácsot adni - írja Mackenzie, ő nem a nyilvánvaló, örökre megváltozik az életetek szöveggel jönne. Ez nem segít. A gyerek sok meló, blabla blabla, blabla. Ehelyett leültetné őket egy kényelmes székbe, a kezükbe adna egy sört vagy pohár bort, és realisztikusan, részletekbe menően világosítaná fel őket. Így:
1. A gyerekek undik
Azt hiszem, elméletileg a legtöbb gyerektelen is érti ezt - a gyerekek pisilnek, kakilnak - de a gyakorlat az, hogy... szülőként TE vagy az, aki feltakarítod az összes (szó szerinti értelemben vett) szart. És nem csak akkor, amikor pelenkázol, meg bilire szoktatsz, meg amikor időnként jön egy hányósfosós. Az adott. De akkor is, amikor a gyerek úgy dönt, hogy a padlóra tesz egy rakást. A bevásárlóközpontban. (Vagy, ahogy egy peches barátnőm járt, a kezébe, a szupermarketben.) Vagy amikor a gyereked már elég nagy ahhoz, hogy egyedül pisiljen a hiper mosdójában, csak elfelejti előtte levenni a nadrágját. Vagy amikor a gyerek annyira hisztizik, hogy kihány mindent, amit megevett, két napra visszamenőleg.
Ezek, barátom, nem kivételes esetek lesznek. Különösen, amíg a gyerekeid kicsik. Ilyesmi gyakran, esetleg naponta esik meg. Ha a gyereked ez a típus, akkor simán találkozhatsz ilyesmivel naponta többször is. Ez, ha összeadjuk, több tonnányi szart jelent. És mivel te leszel az, aki ezt mind összetakarítja, mérget vehetsz rá, hogy ennek egy része rajtad fog kikötni. Ha szerencsés vagy, csak egy kevés, csak a kezeden. Oké, undi, de könnyedén orvosolható némi kézmosással. Ha nem vagy szerencsés, akkor, hát, mondjuk úgy, remélhetőleg az előtt jössz rá, hogy belőled jön az egész napodat végigkísérő bűz, mielőtt még mások jönnének rá.
És ha már a gyerekek által elkövetett undi dolgoknál tartunk, még egy tényre szeretném felhívni a figyelmet. A gyerekek esznek fikát. Azt hiszem, sokan szeretik azt gondolni, hogy csak a más emberek gyerekei, de ez nem igaz. Előbb-utóbb minden gyerek eljut a fikaevésig. Abban reménykedhetsz, hogy legalább a sajátját eszi. Lehet, hogy az egyik gyerek csak egyszer próbálja ki, másnak hosszabb ideig tartó szokásává válik. De meg fogják enni. Ugyanez igaz a rágóra, amit a moziban az előttük lévő szék ülésének alján találnak, és a hideg, félig megevett sültkrumplidarabra a Meki padlóján. Megeszik, mert még éhesek voltak. Édes istenem, annyira jó lenne, ha ezeket csak kitaláltam volna!
2. A gyerekek koszosak
Meglehetősen felületes elképzeléseim voltak a gyerek-kosz témáról mielőtt megszülettek volna a sajátjaim. Sokszor vigyáztam mások gyerekeire, úgyhogy megvoltak az evés utáni koszos arcok és kezek, sőt, még az is, hogy morzsás lesz az asztal és a padló. Amit nem tudtam, az az, hogy a koszt nem lehet keretek közé szorítani. Nem számít, hányszor törlöd meg őket evés után, vagy, hogy hányszor porszívózol az étkezések után közvetlenül. Morzsák lesznek az ágyakban (a tiedben, az övékben), morzsák a szőnyegben, morzsák a hajlataikban. Egyszer csak azt kérdezed majd: Hogy az istenbe kerültek morzsák a rohadt fogkrémbe? Mármint konkrétan a fogkrémes tubusba, belülre. Mert a gyerekek ilyen ügyesek.
A morzsák szaporodnak is, és az autódba vándorolnak. A gyereküléseik (kit is akarok átverni? az egész autód) örökre bebundázódik szétmorzsolódott aranyhalacskákkal, pajkos chipszdarabkákkal és széttöredezett ropival. Ezeket mondjuk nem kell túlságosan lelkesen kitakarítani, jól jöhetnek hosszabb utakon, amikor elfelejtesz nasit vinni. Jaj, bocsi srácok, csak túrjatok egy kicsit az ülés redőiben, tuti találtok valamit, amivel kihúzhatjátok egy darabig.
És a morzsák mellett rájössz majd arra is, hogy minden, mindenhol ragad a házban, beleértve a gyerekeket is. Játékok, könyvek, DVD tokok, WC-lehúzó, mosdók, kilincsek (különösen a hűtőé), távirányítók, szekrények, asztalok, pultok, a mobilod, a macska. Rengeteg üvegtisztítóra lesz szükséged, hogy letöröld az ujjlenyomatokat a tükrökről és a tévéről. Ja, és rengeteg törlőkendő is kelleni fog majd, hogy feltöröld a kiöntött italukat. Minden. Egyes. Étkezés. Alkalmával. Ja, és kelleni fog jó mosópor is, olyan, amivel ki tudod szedni azt a sokféle foltot, ami akkor keletkezik, amikor beleülsz valami újféle ragacsba, és rájössz, hogy hozzáragadtál a kanapéhoz.
3. A kölykök kényszeres gyűjtögetők
Ha gyerekeid vannak, játékok is lesznek. Ezt mindenki tudja. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy hamarosan úgy fog kinézni a lakásunk, mint egy játékáruház. Ami felrobbant. Aztán a játékok párzani kezdenek, és játékok újabb és újabb generációját hozzák világra. És csakúgy, mint a morzsák, ezeket sem lehet keretek közé szorítani. Mindenhol játékok lesznek. Gyerekszoba: pipa. Nappali: pipa. Étkező: pipa. Hálószoba: pipa. Konyha: pipa. Fürdőszoba: pipa. Bármilyen fiók, amit megtalálnak mint megfelelő rejtekhely: pipa.
Még ha nem is veszel a gyereknek túl sok játékot, biztosra veheted, hogy a család és a barátaid majd vesznek. (Azt a fajtát, ami nagyon idegesítően zenél hangosan, vagy bármi olyat, amivel zaj kelthető. De ez már egy teljesen másik téma. Család, szeretlek titeket!) És akkor még nem beszéltünk, azokról a kukasztikus "játékokról", amik azok mellé a gyerekmenük mellé járnak, amikről korábban esküvel fogadtad, hogy a te gyerekeid olyat nem fognak kapni. Azok a játékok, amik pontosan 18,25 másodperc után törnek darabokra. És, amik kapcsán a kölykök agybajt kapnak, ha, neadjisten, rájuk bukkannak a kukában.
Régebben mintha lett volna itt valahol egy étkezőasztalunk, nem? Te látod a tálalószekrényt valahol?
És minél több a gyereked, annál több lesz a tároló, láda, kosár és polcos egység, ami azokat a tárolókat, ládákat és kosarakat hivatott befogadni, amiket azért vettél, hogy legyen hova besuvasztani a játékokat. (Köszi, Ikea!) Először valószínűleg lesz valamiféle rendszer a játékok tárolásában. Azzal próbálkozol majd, hogy minden műanyag kaja legyen a játékkonyhában, hogy a trillcsilliárd vonat és autó legyen együtt, és Barbie összes f.szom cipőcskéje és kiegészítője legyen egy helyen, hogy amikor a gyerek keresi őket, tudd, hol vannak, megelőzve ezzel egy drámai jelenetet. (Anyaaaaaaaaaa! Hol van a kék autóóóóóm? A kék autót akarom! Nem azt a kéket, hanem a másikat!)
Viszont idővel feladod, és bármit bedobálsz bárhova, ahol egy kevéske hely van. Ide pont befér!Emiatt ne érezd rosszul magad! Engedd el, a józan eszed maradéka hálás lesz érte, és hosszabb távon sokkal könnyebb lesz így. Ráadásul, ha egyszer képes voltál ezt elengedni, lesz időd sokkal fontosabb dolgokon aggódni. Például, hogy vajon mitől rángatózik így a szemhéjad.
4. És lejmolósak
Ha az evésről van szó, a gyerekek két csoportba tartozhatnak. 1. Azok, akik bármit megesznek. 2. És azok, akik szinte egyáltalán nem esznek. Ha több gyereked is van, még olyan mázlid is lehet, hogy mindkettőből jut. Vagy a gyereked az egyik hónapban (héten, napon, pillanatban) ilyen, máskor meg olyan. (Végső soron, erre elég jó esélyed van.) Így válik a menütervezés őrületesen jó mulatsággá.
Viszont az, hogy melyik táborhoz tartoznak, mit sem számít, ha éppen te eszel. Hirtelen oda akarnak bújni, és megosztozni bármin, ami a tányérodon van. Kaphatok egy falatot? Kaphatok egy falatot? Csak egy icipici falatot? Ó, Jézusom! És egyáltalán nem számít, mit eszel! Zöldség? Hmmmm. Imádom a zöldséget! Hal? Imádom a halat! Csípős? Imádom a csípőset!
Hogyha valóban meg szeretnéd enni az egész kajádat, két választásod van. Egyfelől: Ha tudod, hogy szeretik azt, amit eszel, NE ADD BE A DEREKAD! Komolyan mondom, ne adj egy icipici falatot sem! Hiába mondják, hogy értik, hogy csak egy falatot kapnak, és aztán annyi, hazudnak. Mindig. Másfelől: ha tudod, hogy nem fogják szeretni a kajádat, tedd az ellenkezőjét. Adj belőle egy jól megpúpozott villányival. Amikor rájönnek, hogy amit eszel totálisan undorító, valószínűleg ki fogják köpni, egyenesen vissza a tányérodra, efelől semmi kétség. És elmennek, hogy valami mással foglalkozzanak. Öt másodpercig, amikorra elfelejtik, visszajönnek, és újra lejmolni kezdenek.
Sajnos, ezt sem csak kitaláltam.
Úgyhogy asszem jobb, ha maradsz az első megoldásnál, minden esetben. Kivéve, ha kompletten meg akarod úszni az egészet, és inkább elrejtőzöl a konyhában (hálószobában, vagy akár a fürdőben), hogy békében beburkolhasd a kajádat.
És bár most a kajáról volt szó, azért tudd, hogy a lejmolás itt nem áll meg. Úgyhogy kezdhetsz tartalékokat képezni evőpálcikákból, dezodorokból és tollakból is.
5. A gyerekek nem alszanak!
Úgy értem, amikor te akarod. Mindenki tudja, hogy a friss szülők általában keveset alszanak, míg a gyerek meg nem tanulja átaludni az éjszakát. (Ja, ha már itt tartunk: ezek a táskák és karikák soha nem fognak teljesen eltűnni.) Amiről én beszélek, azok a "normális" alvási ciklustól való eltérések akkor, amikor már úgy véled, rátaláltál a ritmusra. Például: már hatodik hete alszik minden délelőtt 10 és 12 között, és akkor jön egy nap, amikor konkrétan terveztél ezzel (például egy konferenciabeszélgetést a kollégáiddal, esetleg egy kis szundikálást neked is), vagy egy házon kívüli programot alvás után (mint a gyerekorvos, vagy látogatás gyerekes barátoknál), na akkor lesz az, hogy a gyerek szerint a délelőtti alvás dögöljön meg!
Hova is akartál menni? zzzzzzz
Ebből az következik, hogy 1, vagy le kell mondanod a programot, amit akkora terveztél, amikor aludnia kéne, ám ehelyett ébren van, és valószínűleg elviselhetetlenül nyűgös és tapadós, vagy 2, le kell mondanod a programot amit alvásidő utánra terveztél, mert a gyereket indulás előtt egy perccel fogod megtalálni a kanapén kabátban, cipőben, nyálcsorgatós mély álomban. Sajnállak, ha mindkettőre terveztél, a napodnak annyi.
Ugyanez van a reggeli keléssel is. Abszolút számíthatsz arra, hogy a gyerekeid elalszanak aznap, amikor időre kéne menned valahova, viszont hajnalban kelnek, amikor lehetne sokáig aludni. Ez mindig így van. Kivéve, amikor nem. Amíg el nem jutsz odáig, hogy fogalmad sincs róla, mikor alhatsz már végre, mert fogalmad sincs róla, hogy a gyerekek mikor alszanak már végre. Így tesznek róla, hogy éberek legyünk!
Elárulok egy titkot azért. Van egy dolog, ami sosem változik a gyerekeknél, ami állandó, amire mindig számíthatsz, ami kétség nélküli: a gyerekeid kiszámíthatatlanok lesznek. Kiszámíthatóan kiszámíthatatlanok.
6. A gyerekek követelőzőek
Annyira. Nagyon. Követelőzőek. Legyünk őszinték. Egy újszülött szarra sem képes. (Vagyis igazándiból az az egyetlen dolog amiben egész jók, de mindenki érti, mire gondolok.) Etetni kell őket, büfiztetni, pelenkázni, fürdetni, hasra fordítani, hanyatt fordítani, álomba rázogatni, felvenni, letenni, lovacskáztatni, dajkálni, ringatni, csitítgatni. Az újszülöttek szülei nem ok nélkül zombik. Ezt tudjuk. Mindenki figyelmezteti a friss szülőket, hogy az első hónap pokoli lesz.
De szólt bárki, hogy a szülő iránti idény csak növekedni fog a gyerekkel együtt? Már nem lesz elég az alapvető igényeket kiszolgálni, eszközzé változol. Anyu, adsz kekszet? Apa, kéne a pöttyös rózsaszín pólóm. Anya, hol van az a baba, amivel a múltkor játszottam? Hol a plüssöm? Apu, bekapcsolod nekünk a filmet? Igen, ezt. Ja nem, nem ezt. A másikat. Ja, az elsőt. Az melyiken van, amiben az a gyerek csinált valamit azzal a másik gyerekkel? Anya, szomjas vagyok, kérek inni. Gyere, töröld meg a popsim! Én akarom megnyomni a gombot! Hol van ragtapasz? Mást akarunk nézni! Apa, anya azt mondta, adsz valami nasit! Hol a takaróm? Apa? Apa? Apa? Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
Igen, ez kábé az első öt ébren töltött perc összefoglalója. De a követelőzés lényege az időzítés. Tény, hogy a gyerekeknek soha semmire nem lesz szüksége, amikor éppen úgyis felálltál, vagy amikor konkrétan megkérdezed, kérnek-e valamit. Nem. Abban a pillanatban lesz hirtelen szükségük rád, amikor leültél enni, pihenni vagy szarni. Vagy abban a másodpercben, ahogy beálltál a zuhany alá, vagy bármilyen egyéb olyan tevékenységbe kezdtél, aminek során nem róluk gondoskodsz. Amíg kicsik, egyszerűen elfelejtheted a székletedet vagy a pihentető kád vizet amikor ébren vannak.
7. A gyerekek (túl) őszinték
Most azt kérdezed, hogy is van ez? Hiszen őszinteségre akarjuk nevelni a gyerekeinket, nem? Ó, persze. Azt szeretnénk, hogy bevallja, ha megverte a tesóját, vagy hazudott, vagy megette a kedvenc cserkész-sütikéd utolsó darabját, amihez egy teljes évig nem jutsz majd hozzá.
De amíg a gyerekek megtanulják, amit a (legtöbb) felnőtt tud, hogy vannak dolgok, amiket nem kell hangosan is kimondani, addig számtalan olyan őszinte véleménnyel is találkozol majd, amivel nem feltétlenül szerettél volna. Mondok néhány hipotetikus (ühüm) példát:
- Puha a hasad
- Szőrös a lábad
- Undi a leheleted
- Dzsuvás a hajad
- Rezgős a combod
- Fika van az orrodban
- Büdös vagy
- Nagyon nagyok a cicijeid (Milyen relatív dolog a "nagy", nem?)
Ja, ha végre békén hagynátok húsz rohadt percre, tudnék valamit kezdeni ezekkel. (Áááá, kit is akarok én átverni? Legalább fél nap kéne, hogy ennyi hülyeséget kezelni tudjak. Ugyanakkor, most visszautalnék a hatodik pontra, miszerint annak a valószínűsége, hogy bármire is legyen öt perced egyedül a nagyon csekélytől a nulláig terjed.)
És ne gondold, hogy az őszinteségük csak neked szól! Biztos lehetsz benne, hogy amikor étterembe mentek, a pincérnek is megmondják, milyen szőrös, büdös vagy kövér. Úgy teszel majd, mintha nem hallottad volna. Ekkor a gyerek megismétli, egyre és egyre hangosabban, amíg rá nem kényszerülsz, hogy nyugtázd. Ekkor előveszed a nézést. A gyerek meg nem fogja érteni a nézést, és azt fogja hinni, nem hallottad, mit mondott. Úgyhogy még hangosabban elmondja. Akkor csitítgatni kezded. Erre berág, és megismétli, ezúttal vonyítva. A pincér pedig az egészet végighallgatja.
8. A gyerekek mindenfélét összetörnek
Ez elkerülhetetlen. A gyerekeid csomó mindent összetörnek. Ezért nem veszel nekik drága szarságokat. Az egydolláros játékokat sokkal könnyebb pótolni, mint az antik gyűjtemény darabjait. Ezt még az is tudja, aki semmit sem tud a gyerekekről.
Az ám, csakhogy ők nem csak a saját dolgaikat törik. Nincs olyan varázslat, amivel a te cuccaid megúszhatnák a megsemmisítést. A mobilod a vécében landol, a szemüvegedre rálépnek, a kanapét kiszínezik alkoholos filccel, a kocsidban égve hagyják a lámpát és lemerítik az akkut, a számítógéped töltőkábele a forgószék lábaira tekeredik, ahol a rengeteg pörgéstől kirojtozódik és szétszakad. És nem ismerek olyan családot, akiknek hiánytalan pohár és tányérkészlete lenne. Ne feledd, a rombolás legnagyobb része véletlenül következik be, de ettől a pótlás nem lesz olcsóbb, akár újat veszel, akár javíttatsz.
9. Állandóan megsérülnek
Tudtam, hogy időnként bibisek lesznek, de elképzelésem sem volt, milyen gyakran érik majd őket sérülések. Kezdődik azzal, amikor elkezdenek egyedül helyet változtatni, és vég nélkül nekiforognak valaminek, leesnek valamiről, átesnek valamin, nekimennek valaminek, fulladoznak valamitől, rálépnek valamire. A gyerekek elképesztően szerencsétlenek. És akkor még bele sem kezdtem abba, mire képesek véletlenül vagy szándékosan, hogy egymást megsebesítsék.
Hála a jó égnek, ugyan biztos lehetsz benne, hogy állandóan megsérülnek, a bajok legnagyobb része olyan lesz, amit puszikkal és egy kevés (vagy sok) ragtapasszal meg tudsz oldani.
10. És mindez teljesen megéri
Fogalmad sincs róla, mennyire vagy képes szeretni, amíg gyereked nem lesz. Ez a legforróbb, legintenzívebb szerelem, amit valaha is elképzeltél. Mindent meg fogsz tenni, hogy megvédd őket, hogy nehogy bántódásuk essen, hiszen te teremtetted ezeket a törékeny lényeket. Felelős vagy értük. Meg fogod érteni, mit jelent az önzetlenség. Áldozatokat fogsz hozni. A tőled telhető legjobbat adod nekik. Az életedet is odaadnád majd értük. Meg fogod érteni, hogy bár az összes többi igaz, mindez megéri valakiért, akit feltétel nélkül szeretsz és aki feltétel nélkül szeret.
(Forrás: divany.hu)
