A gyermekkori dühkitörés egy olyan, nem tervezett, nem szándékos kifejeződése a dühnek, ami gyakran fizikai vagy szóbeli kirohanással is jár. Nem célja a figyelemfelkeltés, ahogy azt sokan gondolják. Egy dühkitörés alatt a gyermekek tipikusan sírnak, ordítanak, és csapkodják kezüket-lábukat. Általában fél-két percig tartanak, és a roham elején a legintenzívebbek.
 |
A gyermekkori dühkitörések 1-4 éves kor között a leggyakoribbak, de bármilyen életkorban, akár felnőtteknél is láthatunk ilyesmit.
Normális, hogy a gyermekemnek dühkitörései vannak?
A gyermekkori dühkitörések gyakoriak, az 1-4 éves gyermekek körülbelül 80 %-ánál megjelennek. A két évesek 20 %-a, a négy évesek 10 %-a naponta mutat dühkitöréseket.
Miért vannak ezek a dührohamok?
A dühroham egy normális és várható reakció olyan helyzetekben, ha valami megakadályozza a gyermeket az önállóság megszerzésében vagy egy képesség megtanulásában. Például kiválthatja az, hogy a kicsi frusztrálttá válik, miközben megpróbál begombolni egy inget, vagy aludni küldik, pedig fenn akar még maradni.
Néhány gyermeknél gyakrabban jelentkeznek dührohamok, mint másoknál. Az ilyen tendenciát elősegíti a fáradtság, a gyermek életkora és fejlődési stádiuma, temperamentuma, a környezetében élőkre nehezedő stressz, és az esetleg fennálló viselkedési vagy fejlődési rendellenességek (pl. figyelemhiányos hiperaktivitás, autizmus). Gyakrabban jelentkeznek a dührohamok, ha a szülők túl intenzíven reagálnak ezekre a kitörésekre, vagy engednek a gyermek követelésének.
Hogy lehet kezelni a dührohamokat?
Ha nem törődünk a rohamokkal, és segítünk gyermekünknek kezelni és kifejezni a benne felgyűlő haragot és frusztrációt, azzal hatékonyan megelőzhetjük ezt a viselkedést. Érdemes arra is odafigyelni, hogy mi váltja ki a rohamokat, mert így még azelőtt cselekedhetünk, hogy a gyermek érzelmei olyan magasra hágnak, hogy már nem tudja kezelni őket.
