A sírós babák szülei földöntúli boldogságot éreznek, amikor csecsemőjük végre megtanul egy nyikkanás nélkül elaludni. De nem szabadna téves biztonságérzetbe ringatniuk magukat, mert nagyon is valószínű, hogy gyermekük, bár látszólag békésen alszik, belül még mindig zaklatott.
Egy kutatás szerint a kortizol nevű stresszhormon szintje (amelyet az emberi test akkor bocsát ki, amikor stressz alatt áll) magas marad a „sírós” kisbabákban, még napokkal az után is, hogy látszólag megtanultak segítség nélkül megnyugodni. Más szóval a gyermek még mindig nyugtalan, de már nem jelzi.
A kutatás hatására újra fellángolhat a vita a kontrollált sírás pártolói és ellenzői között. (A kontrollált sírás azoknak az alvás-térining módszereknek a gyűjtőneve, amelyek során a szülők úgy próbálják „megtanítani” csecsemőjüket a segítség nélküli elalvásra, hogy meghatározott időközönként bemennek hozzájuk, majd újra magukra hagyják őket, amíg csak álomba nem sírják magukat – a ford.) A kötött napirend hívei, mint pl.Gina Ford gyermeknevelési guru, úgy vélik, hogy a csecsemőt nem szabad felvenni, ha a számára kijelölt alvásidőben sír. Mások, mint Sheila Kitzinger író és gyermekgondozási szakértő szerint viszont az anyáknak inkább az ösztöneikre (és gyermekükre) kellene hallgatniuk ahelyett, hogy egy előírt napirendet próbálnának betarta(t)ni.
A vizsgálat során nyomon követték a kísérletben résztvevő 4-10 hónapos kisbabák és anyukáik hormonszintjének alakulását is és azt találták, hogy a csecsemők közül sokan nem tudtak megadott napirendhez alkalmazkodni vagy megnyugodni a szülő segítsége nélkül. Kiságyba fektették őket, és hagyták, hogy egyedül aludjanak el, miközben feljegyezték a sírással töltött időt. Az anyukák ezalatt a szomszédos szobában voltak, ahol hallották a babasírást, de nem mehettek át a gyermekükhöz.
Mind az anyák, mind a csecsemők kortizolszintjét megmérték az első és a harmadik éjszaka. A harmadik éjjel a kisbabák már csak egy keveset sírtak álomba merülés előtt. Azonban a kortizolszintjük továbbra is magas maradt – számol be az Early Human Development folyóirat. Ezzel szemben az anyai kortizolszint csökkent, ami arra utal, hogy a szülőkre nyugtatóan hatott, hogy gyermekük már nem sírt annyit.
Wendy Middlemiss, az Észak Texasi Egyetem kutatója így magyarázza: „Bár a csecsemők nem mutatták viselkedésbeli jelét, hogy szorongást vagy fájdalmat éreznének (el)alvás közben, a kortizolszint mérésből az derül ki, hogy továbbra is magas szintű élettani szorongást éltek át. Vagyis a kisbabákban dúló feszültség külső jeleit az alvástréning elnyomta. Azonban a stresszállapot további fennállása arra utal, hogy a csecsemők nem tanulták meg, hogyan győzzék le egyedül a stressz- és diszkomfortérzésüket.”
A kutatás rövidsége miatt arra nem derült fény, hogy a csecsemők kortizolszintje végül csökken-e. A kutatók most kiterjedtebb vizsgálatba kezdtek, hogy kiderüljön, idővel bekövetkezik-e a hormonszintesés, amikor a gyermekek beletörődnek abba, hogy egyedül kell elaludniuk.
Írta: Fiona Macrae
Fordította: M. Krebsz Aletta
Fordította: M. Krebsz Aletta
(Forrás: Szoptatás Portál)
