„Az 50 évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva az amerikai ifjúság életesélyei romlanak” – jelentette ki Darcia Narvaez, a University of Notre Dame pszichológia professzora, aki a gyermekek morális fejlődésére specializálta magát, és arra, hogy a korán szerzett tapasztalatok hogyan befolyásolják az agy fejlődését.
„A helytelen nevelési tanácsok és vélekedések igen gyakoriak lettek kultúránkban: mint a tápszer, a gyermekek elkülönítése a gyerekszobában, vagy az a hiedelem, hogy nem szabad túl gyorsan reagálni a baba sírására, mert ‘elrontjuk’ vele” – mondja Narvaez.
A kutatás kapcsolódik bizonyos korábbi, gondoskodó szülői nevelési gyakorlathoz – mint a vadászó, gyűjtögető népeké – , amely egészséges érzelmi életet eredményezett felnőttkorban. Újra kell gondolni néhány modern gyereknevelési ‘normánkat’ – mondják a szakértők.
„Az anyatejjel táplált baba, akit szoptattak, akinek a sírására gondoskodón válaszoltak, aki szinte folyamatosan érintést tapasztalt, és több felnőtt gondozója volt – ilyen volt őseink gyermekgondozása, amely pozitív hatással volt a gyermek fejlődő agyára. Nem csak formálta a személyiséget, de a fizikai egészségben és az erkölcsi fejlődésben is segítségére volt.”
A kutatások azt mutatják, hogy ha a baba sírására – a szükségleteire – azonnal válaszolunk, nem hagyjuk hosszan sírni, az előmozdítja a lelkiismeretesség kifejlődését benne, pozitívan hat a stresszreakciójára, az empátiájára és az impulzuskontrolljára. A szabad játék a természetben befolyásolja a szociális affinitását és az agresszióját, és a több gondoskodó gondozó (az anya mellett) javítja az IQ-ját, a rugalmasságát és az empátiáját.
Az Egyesült Államokban mindezek a jellemzők lefelé menő tendenciát mutatnak.
Ahelyett, hogy a csecsemőt a karjukban tartanák, a babakocsiban, az autóülésben, a járókában töltik a babák az idejük legnagyobb részét. Az anyáknak csak 15 százaléka szoptatja a gyermekét 12 hónapos koráig, a nagycsaládok felbomlottak, és a szabad játékot megengedő szülők száma drámaian csökkent 1970 óta.
A kutatás arra is rámutat, hogy a szorongás és a depresszió járványszerűen elharapózott minden életkorban, már a fiatal gyerekeknél is, egyre gyakoribb az agresszív magatartás, a bűnözés a fiatal gyerekeknél, és egyre kevesebb az empátia a középiskolában, ami az együtt érző, morális magatartásnak az alapköve. Szerencsére, a hiányok pótolhatók később, mondja a professzor.
„A jobb féltekénk, amely az önszabályozásunkat, kreativitásunkat és az empátiánkat vezérli, egész életen át fejlődik. A teljes test-érzetektől fejlődik a jobb félteke, mint például a játékos, test test elleni küzdelemben, birkózásban, a táncban vagy a szabad alkotásban. A szülőnek a gyerekkel együtt kellene tevékenykedni – kreatívan – és mindketten együtt ‘nőhetnek’ tovább.”
(Forrás: fuggetlen.hu)
