Az első lépések
A szobatisztaság ideje kétéves kor után következik el, de a valódi szobatisztaságra általában hároméves korig kell várni, és a legtöbb gyereknél még ezt követően is előfordulnak „balesetek”. Lehet-e a rászoktatást éppen nyáron sürgetni? Ennek jártunk utána…
Vannak olyan csodagyerekek, akik már másfél évesen a bilire járnak, és akik soha nem pisilnek be éjszaka, de ezek általában mások gyerekei. A sajátunk, főként ha fiúk, kényelmesebbnek tartják a pelenkát, és csak ücsörögni járnak a bilire, ha egyáltalán hajlandóak ráülni.
Utánozva tanul
Nagyon fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek a gyerekkel, és ne erőltessük a szobatisztaságot. Valamikor 2 éves kor körül a pici elkezd érdeklődni a téma iránt, kíváncsi, mit csinálunk mi a WC-ben, folyton utánunk akar jönni (ezt hagyjuk neki, mert sokat tanul belőle), kifigyeli a szokásainkat, hogy hol tartjuk a WC-papírt, és mire használjuk. Ezt követően ő is meg akarja próbálni a dolgot, fel kell ültetni a WC-re, rácsücsül a bilire, letolja a pelenkáját, használja a WC-papírt, de ez még nem annak a jele, hogy már képes szabályozni a vizeletürítést, ilyenkor még csak a szokásokat tanulja!
Amit tehetünk, az az, hogy hagyjuk kísérletezni, ha szól, hogy „vécézni” kell, elmegyünk vele a bilire, és ha sikerül „végeredményt” produkálnia, megdicsérjük. Egy siker azonban még nem siker, előfordulhat, hogy ezt követően hetekig-hónapokig nem ismétli meg ugyanezt a mutatványt.
Mit ne tegyünk?Miért nem szabad erőltetni?
A székelési és vizeletürítési ingert megérezni nem egyszerű dolog, és egyáltalán nem tanulható! Ez egy olyan idegrendszeri képesség, ami fokozatosan alakul ki. A gyermek megérik erre a feladatra, amikor eljön az ideje.Ha várunk, és nem türelmetlenkedünk, a gyerkőc nagyjából néhány nap alatt magától le fog szokni a pelusról. Ha a szobatisztaság iránti érdeklődés első jeleire azonnal elkezdjük átszoktatni, akkor egy évig is bajlódhatunk, amíg a gyerek végre szobatiszta lesz.
A sikertelenség, a bilizéssel kapcsolatos kudarcélmények rossz hatással vannak a gyermekre, akár még késleltethetik is a szobatisztaság kialakulását.
● Soha ne ültessük rá a gyereket a bilire, ha ő nem akarja!
● Ne szidjuk meg, ha bepisil, bekakil, ennek mindig oka van: vagy még nem érett a szobatisztaságra, vagy valamilyen betegség (felfázás stb.), illetve pszichikai ok (testvér érkezése stb.) áll a háttérben.
● Ne ültessük rá a bilire arra várva, hogy pisiljen a kedvünkért.
● Ha már érdeklődik a szobatisztaság iránt beszélgethetünk vele erről, de ne vigyük túlzásba! Ne mondjunk neki olyat, hogy „Miért csináltál már megint a pelusba? Miért nem szóltál, hogy kakilni kell?”. Ne hasonlítgassuk össze másokkal: „A szomszéd kislány már tud a bilibe pisilni, te meg még nem.”
● Ne keltsünk benne irreális félelmeket a széklettel kapcsolatban, de tanítsuk meg rá, hogy nem szabad megfogni, játszani vele!
Mit tehetünk mégis?
● Elégítsük ki kíváncsiságát, ha kérdez, adjunk számára is érthető válaszokat.
● Ha érdeklődik, mutassuk meg neki a WC-t, a WC-papírt, meséljük el, mire való.
● Nyáron hagyjuk pelenka nélkül szaladgálni, így szembesül a saját „produktumaival”.
● Használjunk textilpelenkát vagy bilire szoktató pelust! Ezekben a gyerek jobban érzi a nedvességet, így kikerülhetjük azt a problémát, hogy a pelenkázás miatt nem akar bilibe pisilni.
● Sok gyereknek az a baja, hogy csak az utolsó pillanatban szól, hogy pisilni kell, így nem érünk oda vele a bilire. Ezt otthon kiküszöbölhetjük azzal, hogy odatesszük közel hozzá, elérhető távolságra a bilit, akár még viheti is magával a másik szobába, amikor játszik. Amikor már képes hosszabb ideig is visszatartani, akkor visszahelyezhetjük a bilit a fürdőszobába.
Bili vagy WC?
A gyerekek általában szeretik a bilit, mert az ő méreteikre van szabva, és könnyen, akár egyedül is rá tudnak ülni. Vannak azonban olyan kicsik is, akik inkább a WC-t választják, hiszen látják, hogy mi is oda járunk. Az ő dolgukat megkönnyíthetjük egy WC-szűkítővel és egy zsámollyal, amire rá tud állni. (Forrás: kismamablog)
Vannak olyan csodagyerekek, akik már másfél évesen a bilire járnak, és akik soha nem pisilnek be éjszaka, de ezek általában mások gyerekei. A sajátunk, főként ha fiúk, kényelmesebbnek tartják a pelenkát, és csak ücsörögni járnak a bilire, ha egyáltalán hajlandóak ráülni.
Ne legyen rossz élmény!
Nagyon fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek a gyerekkel, és ne erőltessük a szobatisztaságot. Valamikor 2 éves kor körül a pici elkezd érdeklődni a téma iránt, kíváncsi, mit csinálunk mi a WC-ben, folyton utánunk akar jönni (ezt hagyjuk neki, mert sokat tanul belőle), kifigyeli a szokásainkat, hogy hol tartjuk a WC-papírt, és mire használjuk. Ezt követően ő is meg akarja próbálni a dolgot, fel kell ültetni a WC-re, rácsücsül a bilire, letolja a pelenkáját, használja a WC-papírt, de ez még nem annak a jele, hogy már képes szabályozni a vizeletürítést, ilyenkor még csak a szokásokat tanulja!
Amit tehetünk, az az, hogy hagyjuk kísérletezni, ha szól, hogy „vécézni” kell, elmegyünk vele a bilire, és ha sikerül „végeredményt” produkálnia, megdicsérjük. Egy siker azonban még nem siker, előfordulhat, hogy ezt követően hetekig-hónapokig nem ismétli meg ugyanezt a mutatványt.
Mit ne tegyünk?Miért nem szabad erőltetni?
A székelési és vizeletürítési ingert megérezni nem egyszerű dolog, és egyáltalán nem tanulható! Ez egy olyan idegrendszeri képesség, ami fokozatosan alakul ki. A gyermek megérik erre a feladatra, amikor eljön az ideje.Ha várunk, és nem türelmetlenkedünk, a gyerkőc nagyjából néhány nap alatt magától le fog szokni a pelusról. Ha a szobatisztaság iránti érdeklődés első jeleire azonnal elkezdjük átszoktatni, akkor egy évig is bajlódhatunk, amíg a gyerek végre szobatiszta lesz.
A sikertelenség, a bilizéssel kapcsolatos kudarcélmények rossz hatással vannak a gyermekre, akár még késleltethetik is a szobatisztaság kialakulását.
● Soha ne ültessük rá a gyereket a bilire, ha ő nem akarja!
● Ne szidjuk meg, ha bepisil, bekakil, ennek mindig oka van: vagy még nem érett a szobatisztaságra, vagy valamilyen betegség (felfázás stb.), illetve pszichikai ok (testvér érkezése stb.) áll a háttérben.
● Ne ültessük rá a bilire arra várva, hogy pisiljen a kedvünkért.
● Ha már érdeklődik a szobatisztaság iránt beszélgethetünk vele erről, de ne vigyük túlzásba! Ne mondjunk neki olyat, hogy „Miért csináltál már megint a pelusba? Miért nem szóltál, hogy kakilni kell?”. Ne hasonlítgassuk össze másokkal: „A szomszéd kislány már tud a bilibe pisilni, te meg még nem.”
● Ne keltsünk benne irreális félelmeket a széklettel kapcsolatban, de tanítsuk meg rá, hogy nem szabad megfogni, játszani vele!
Mit tehetünk mégis?
● Elégítsük ki kíváncsiságát, ha kérdez, adjunk számára is érthető válaszokat.
● Ha érdeklődik, mutassuk meg neki a WC-t, a WC-papírt, meséljük el, mire való.
● Nyáron hagyjuk pelenka nélkül szaladgálni, így szembesül a saját „produktumaival”.
● Használjunk textilpelenkát vagy bilire szoktató pelust! Ezekben a gyerek jobban érzi a nedvességet, így kikerülhetjük azt a problémát, hogy a pelenkázás miatt nem akar bilibe pisilni.
● Sok gyereknek az a baja, hogy csak az utolsó pillanatban szól, hogy pisilni kell, így nem érünk oda vele a bilire. Ezt otthon kiküszöbölhetjük azzal, hogy odatesszük közel hozzá, elérhető távolságra a bilit, akár még viheti is magával a másik szobába, amikor játszik. Amikor már képes hosszabb ideig is visszatartani, akkor visszahelyezhetjük a bilit a fürdőszobába.
Bili vagy WC?
A gyerekek általában szeretik a bilit, mert az ő méreteikre van szabva, és könnyen, akár egyedül is rá tudnak ülni. Vannak azonban olyan kicsik is, akik inkább a WC-t választják, hiszen látják, hogy mi is oda járunk. Az ő dolgukat megkönnyíthetjük egy WC-szűkítővel és egy zsámollyal, amire rá tud állni. (Forrás: kismamablog)
