Beszoktatás a bölcsődébe és az óvodába

Van-e ideális életkor a beszoktatásra? Mit tegyünk, ha már 1 éves korban vagy előtte be kell szoktatnunk a kicsit? Mire számítsunk? Hogyan oldjuk meg a beszoktatást lelki törés nélkül?

Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a kicsi 1-1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni és az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan visszahúzódóbb, “anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig (vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben. Sokat segíthet a kicsinek a beszoktatásban, ha rendszeresen viszed társaságba, gyerekek közé, hogy mire a bölcsődére/óvodára kerül a sor már ne okozzon neki újdonságot a társaság és a gyerekek viselkedése, ne ijesszék meg az új szabályok, hanem rugalmasan tudjon alkalmazkodni hozzájuk, így már csak az új helyzettel és az elválás nehézségeivel kell megküzdenie.

A munkaerőpiac nagy úr. Előfordulhat, hogy bár a gyermekünk még nem menne közösségbe, azonban mégis kénytelenek vagyunk beadni őt. Ilyenkor, ha a kicsi még nem érte el a 3 éves kort, és visszahúzódóbb, nehezebben alkalmazkodó természetű, érdemes megfontolni a családi felügyeletet, esetleg a babysittert, aki napközben vigyáz rá, ha pedig mégis közösségbe adjuk, mindenképpen kis létszámú, családias helyet keressünk a számára.

A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a kicsi 1 éves kora alatt kell visszamenned dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma jelentkezhet. Egy éves kor felett azt találták a kutatók, hogy ha az anya szívesen megy vissza a munkahelyére, akkor a gyerekek is jól viselték a változást.

Hogyan szoktassuk be a kicsit?

A legjobb, ha lépésenként kerül erre sor. Mindenképpen egyeztessetek a bölcsődével/óvodával, ők hogyan szokták, de a legjobb a kicsinek az, ha először 1-2 napig csak együtt mentek be néhány órára, aztán amikor már megbarátkozott a hellyel, akkor 10-20 percre mész ki, majd a következő nap már 1-2 órára, és ha ez jól működik, akkor hagyod csak ott délelőttre.

Lehetőség szerint olyankor szoktassatok be, amikor nincs sok új gyerek (szeptember helyett pl. jobb az október, vagy a január helyett a február). Sok bölcsi/ovi magától is úgy szervezi, hogy 1 héten egyszerre csak néhány új gyerek kerüljön a csoportba). Ha mégis ilyenkor kell beszoktatni, előtte néhányszor már menjetek el a bölcsibe/oviba, mutassátok meg a kicsinek, az augusztusi időszakban, amikor még kevés gyerek van bent, jól tud barátkozni vele. Semmiképpen ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy egyből ott kelljen hagyni a gyereket, ez neki nagy ijedtség, különösen 3 éves kor előtt, amikor még erősebb a szeparációs szorongás!
A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet valakihez, ezért ne lepődj meg, ha előbb-utóbb “beleszeret” valamelyik óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután veled. Minél kisebb életkorban kerül a kicsi közösségbe, ez a jelenség annál erősebb lehet.

Mit tegyünk, ha nehéz az elválás?

Semmiképpen ne hagyd “csak úgy” ott. Még, ha sír, akkor is mondd el neki, hogy te hova mész, mikor jössz vissza (ne órát mondj, mert a kisgyerek számára az még nem sokat mond, inkább tevékenységet, napirendi pontot, amihez kötheti pl. “uzsonna után jövök”). Mindig búcsúzz el tőle, aztán határozottan menj ki. A nagyon sírós gyerekeknél jó, ha ilyenkor az óvónéni ott van és megnyugtatja.
Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, akit csak ilyenkor kap meg, és akit ott előtte “megkérsz”, hogy vigyázzon a gyermekedre, amíg az oviban van és majd mesélje el neked este, mi mindent játszottak együtt. De arra is meg lehet kérni a kicsit, hogy készítsen neked egy nagy tornyot az építőkockából, mire megérkezel vagy rajzoljon valami szépet.

Milyen jelei vannak annak, ha szorong a bölcsiben/oviban és hogyan oldjuk meg ezeket?

A beszoktatás miatti szorongás leggyakrabban előforduló tünetei:

- ismét felébred éjszaka vagy felriad és sír,
- bepisilés (ha már korábban szobatiszta volt),
- a bölcsiben nem hajlandó enni, wc-re menni, aludni,
- a bölcsiben verekszik,
- túlságosan visszahúzódó lesz, elbújik, nem játszik a többiekkel, fél a gyerekektől,
- otthon nagyon anyássá válik, mindent megtesz, hogy vele foglalkozz,
- nehéz este lefektetni.

Ha ezeket tapasztalod, semmiképpen ne a tünetet próbáld kezelni, hanem az okot, a szorongást. Segíthetnek a bölcsiről szóló mesék, egy kis állatka, cumit, rongyi, amit magával vihet a bölcsibe, ami segít neki megnyugtatni magát. Emellett sok szeretgetés, dédelgetés, mert most leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, és rájöjjön, hogyan boldogulhat el maga is a bölcsiben/oviban.

A beszoktatás legnagyobb nehézsége, hogy 3 éves korig a kicsik nagyon ragaszkodnak az állandósághoz és nehezen viselik a változást. A közösségbe való beszokás pedig nagy változással jár. Ha a kicsi a bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a helyzeten, ha ilyenkor mi magunk is türelmesek vagyunk, igyekszünk kellemessé varázsolni a reggelt például egy közös reggelivel, kis összebújással felébredés előtt. Ez a legtöbb családban nem szokott idegeskedés nélkül menni, de ha sikerül kialakítani egy jó ritmust, amit követve “reggeli idegbaj” nélkül tud elindulni otthonról a család, akkor a sírások is elmaradnak majd.