Beszoktatás a bölcsődébe és az óvodába

Van-e ideális életkor a beszoktatásra? Mit tegyünk, ha már 1 éves korban vagy előtte be kell szoktatnunk a kicsit? Mire számítsunk? Hogyan oldjuk meg a beszoktatást lelki törés nélkül?

Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a kicsi 1-1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni és az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan visszahúzódóbb, “anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig (vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben. Sokat segíthet a kicsinek a beszoktatásban, ha rendszeresen viszed társaságba, gyerekek közé, hogy mire a bölcsődére/óvodára kerül a sor már ne okozzon neki újdonságot a társaság és a gyerekek viselkedése, ne ijesszék meg az új szabályok, hanem rugalmasan tudjon alkalmazkodni hozzájuk, így már csak az új helyzettel és az elválás nehézségeivel kell megküzdenie.

A munkaerőpiac nagy úr. Előfordulhat, hogy bár a gyermekünk még nem menne közösségbe, azonban mégis kénytelenek vagyunk beadni őt. Ilyenkor, ha a kicsi még nem érte el a 3 éves kort, és visszahúzódóbb, nehezebben alkalmazkodó természetű, érdemes megfontolni a családi felügyeletet, esetleg a babysittert, aki napközben vigyáz rá, ha pedig mégis közösségbe adjuk, mindenképpen kis létszámú, családias helyet keressünk a számára.

A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a kicsi 1 éves kora alatt kell visszamenned dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma jelentkezhet. Egy éves kor felett azt találták a kutatók, hogy ha az anya szívesen megy vissza a munkahelyére, akkor a gyerekek is jól viselték a változást.

Hogyan szoktassuk be a kicsit?

A legjobb, ha lépésenként kerül erre sor. Mindenképpen egyeztessetek a bölcsődével/óvodával, ők hogyan szokták, de a legjobb a kicsinek az, ha először 1-2 napig csak együtt mentek be néhány órára, aztán amikor már megbarátkozott a hellyel, akkor 10-20 percre mész ki, majd a következő nap már 1-2 órára, és ha ez jól működik, akkor hagyod csak ott délelőttre.

Lehetőség szerint olyankor szoktassatok be, amikor nincs sok új gyerek (szeptember helyett pl. jobb az október, vagy a január helyett a február). Sok bölcsi/ovi magától is úgy szervezi, hogy 1 héten egyszerre csak néhány új gyerek kerüljön a csoportba). Ha mégis ilyenkor kell beszoktatni, előtte néhányszor már menjetek el a bölcsibe/oviba, mutassátok meg a kicsinek, az augusztusi időszakban, amikor még kevés gyerek van bent, jól tud barátkozni vele. Semmiképpen ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy egyből ott kelljen hagyni a gyereket, ez neki nagy ijedtség, különösen 3 éves kor előtt, amikor még erősebb a szeparációs szorongás!
A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet valakihez, ezért ne lepődj meg, ha előbb-utóbb “beleszeret” valamelyik óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután veled. Minél kisebb életkorban kerül a kicsi közösségbe, ez a jelenség annál erősebb lehet.

Mit tegyünk, ha nehéz az elválás?

Semmiképpen ne hagyd “csak úgy” ott. Még, ha sír, akkor is mondd el neki, hogy te hova mész, mikor jössz vissza (ne órát mondj, mert a kisgyerek számára az még nem sokat mond, inkább tevékenységet, napirendi pontot, amihez kötheti pl. “uzsonna után jövök”). Mindig búcsúzz el tőle, aztán határozottan menj ki. A nagyon sírós gyerekeknél jó, ha ilyenkor az óvónéni ott van és megnyugtatja.
Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, akit csak ilyenkor kap meg, és akit ott előtte “megkérsz”, hogy vigyázzon a gyermekedre, amíg az oviban van és majd mesélje el neked este, mi mindent játszottak együtt. De arra is meg lehet kérni a kicsit, hogy készítsen neked egy nagy tornyot az építőkockából, mire megérkezel vagy rajzoljon valami szépet.

Milyen jelei vannak annak, ha szorong a bölcsiben/oviban és hogyan oldjuk meg ezeket?

A beszoktatás miatti szorongás leggyakrabban előforduló tünetei:

- ismét felébred éjszaka vagy felriad és sír,
- bepisilés (ha már korábban szobatiszta volt),
- a bölcsiben nem hajlandó enni, wc-re menni, aludni,
- a bölcsiben verekszik,
- túlságosan visszahúzódó lesz, elbújik, nem játszik a többiekkel, fél a gyerekektől,
- otthon nagyon anyássá válik, mindent megtesz, hogy vele foglalkozz,
- nehéz este lefektetni.

Ha ezeket tapasztalod, semmiképpen ne a tünetet próbáld kezelni, hanem az okot, a szorongást. Segíthetnek a bölcsiről szóló mesék, egy kis állatka, cumit, rongyi, amit magával vihet a bölcsibe, ami segít neki megnyugtatni magát. Emellett sok szeretgetés, dédelgetés, mert most leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, és rájöjjön, hogyan boldogulhat el maga is a bölcsiben/oviban.

A beszoktatás legnagyobb nehézsége, hogy 3 éves korig a kicsik nagyon ragaszkodnak az állandósághoz és nehezen viselik a változást. A közösségbe való beszokás pedig nagy változással jár. Ha a kicsi a bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a helyzeten, ha ilyenkor mi magunk is türelmesek vagyunk, igyekszünk kellemessé varázsolni a reggelt például egy közös reggelivel, kis összebújással felébredés előtt. Ez a legtöbb családban nem szokott idegeskedés nélkül menni, de ha sikerül kialakítani egy jó ritmust, amit követve “reggeli idegbaj” nélkül tud elindulni otthonról a család, akkor a sírások is elmaradnak majd.

Nyáron könnyebb szobatisztaságra nevelni?

Az első lépések

A szobatisztaság ideje kétéves kor után következik el, de a valódi szobatisztaságra általában hároméves korig kell várni, és a legtöbb gyereknél még ezt követően is előfordulnak „balesetek”. Lehet-e a rászoktatást éppen nyáron sürgetni? Ennek jártunk utána…

Vannak olyan csodagyerekek, akik már másfél évesen a bilire járnak, és akik soha nem pisilnek be éjszaka, de ezek általában mások gyerekei. A sajátunk, főként ha fiúk, kényelmesebbnek tartják a pelenkát, és csak ücsörögni járnak a bilire, ha egyáltalán hajlandóak ráülni.

Ne legyen rossz élmény! 

Utánozva tanul
Nagyon fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek a gyerekkel, és ne erőltessük a szobatisztaságot. Valamikor 2 éves kor körül a pici elkezd érdeklődni a téma iránt, kíváncsi, mit csinálunk mi a WC-ben, folyton utánunk akar jönni (ezt hagyjuk neki, mert sokat tanul belőle), kifigyeli a szokásainkat, hogy hol tartjuk a WC-papírt, és mire használjuk. Ezt követően ő is meg akarja próbálni a dolgot, fel kell ültetni a WC-re, rácsücsül a bilire, letolja a pelenkáját, használja a WC-papírt, de ez még nem annak a jele, hogy már képes szabályozni a vizeletürítést, ilyenkor még csak a szokásokat tanulja!
Amit tehetünk, az az, hogy hagyjuk kísérletezni, ha szól, hogy „vécézni” kell, elmegyünk vele a bilire, és ha sikerül „végeredményt” produkálnia, megdicsérjük. Egy siker azonban még nem siker, előfordulhat, hogy ezt követően hetekig-hónapokig nem ismétli meg ugyanezt a mutatványt.

Mit ne tegyünk?Miért nem szabad erőltetni?
A székelési és vizeletürítési ingert megérezni nem egyszerű dolog, és egyáltalán nem tanulható! Ez egy olyan idegrendszeri képesség, ami fokozatosan alakul ki. A gyermek megérik erre a feladatra, amikor eljön az ideje.Ha várunk, és nem türelmetlenkedünk, a gyerkőc nagyjából néhány nap alatt magától le fog szokni a pelusról. Ha a szobatisztaság iránti érdeklődés első jeleire azonnal elkezdjük átszoktatni, akkor egy évig is bajlódhatunk, amíg a gyerek végre szobatiszta lesz.
A sikertelenség, a bilizéssel kapcsolatos kudarcélmények rossz hatással vannak a gyermekre, akár még késleltethetik is a szobatisztaság kialakulását.
● Soha ne ültessük rá a gyereket a bilire, ha ő nem akarja!
● Ne szidjuk meg, ha bepisil, bekakil, ennek mindig oka van: vagy még nem érett a szobatisztaságra, vagy valamilyen betegség (felfázás stb.), illetve pszichikai ok (testvér érkezése stb.) áll a háttérben.
● Ne ültessük rá a bilire arra várva, hogy pisiljen a kedvünkért.
● Ha már érdeklődik a szobatisztaság iránt beszélgethetünk vele erről, de ne vigyük túlzásba! Ne mondjunk neki olyat, hogy „Miért csináltál már megint a pelusba? Miért nem szóltál, hogy kakilni kell?”. Ne hasonlítgassuk össze másokkal: „A szomszéd kislány már tud a bilibe pisilni, te meg még nem.”
● Ne keltsünk benne irreális félelmeket a széklettel kapcsolatban, de tanítsuk meg rá, hogy nem szabad megfogni, játszani vele!
Mit tehetünk mégis?
● Elégítsük ki kíváncsiságát, ha kérdez, adjunk számára is érthető válaszokat.
● Ha érdeklődik, mutassuk meg neki a WC-t, a WC-papírt, meséljük el, mire való.
● Nyáron hagyjuk pelenka nélkül szaladgálni, így szembesül a saját „produktumaival”.
● Használjunk textilpelenkát vagy bilire szoktató pelust! Ezekben a gyerek jobban érzi a nedvességet, így kikerülhetjük azt a problémát, hogy a pelenkázás miatt nem akar bilibe pisilni.
● Sok gyereknek az a baja, hogy csak az utolsó pillanatban szól, hogy pisilni kell, így nem érünk oda vele a bilire. Ezt otthon kiküszöbölhetjük azzal, hogy odatesszük közel hozzá, elérhető távolságra a bilit, akár még viheti is magával a másik szobába, amikor játszik. Amikor már képes hosszabb ideig is visszatartani, akkor visszahelyezhetjük a bilit a fürdőszobába.
Bili vagy WC?
A gyerekek általában szeretik a bilit, mert az ő méreteikre van szabva, és könnyen, akár egyedül is rá tudnak ülni. Vannak azonban olyan kicsik is, akik inkább a WC-t választják, hiszen látják, hogy mi is oda járunk. Az ő dolgukat megkönnyíthetjük egy WC-szűkítővel és egy zsámollyal, amire rá tud állni. (Forrás: kismamablog)

Honnan tudhatom, hogy a gyerekem megérett a szobatisztaságra?

Hogyan segíthetem őt ebben?Ha fölmerültek már benned ezek a kérdések, tippjeink a segítségedre lehetnek.

A gyerekek nagyjából két-három éves kor körül érnek meg a szobatisztaságra. A textilpelenkák korában, harminc-negyven évvel ezelőtt nem volt ritka, hogy már a másfél évesek is biliztek. A mai kényelmes, eldobható pelenkák világában a szobatisztaságra szoktatás valamelyest kitolódott, ami egyáltalán nem baj, hiszen a kisgyereknek el kell érnie az ehhez szükséges fejlettségi szintet. A túlságosan korai bilire szoktatással anyáink és nagymamáink - akaratukkal ellentétben - a gyerekben szorongást kelthettek, ami egyeseknél akár egész életre kiható székrekedési, székletürítési problémákat okozhatott.

1. Jelzi, ha tiszta pelenkát kér

A pelenkáról leszoktatás legalkalmasabb időszaka a nyár, hiszen a melegben nem kell a kisgyerekről több réteg ruhát lehámoznod. Ha megoldható, akár meztelenül is szaladgálhat az udvarban, és így tapasztalhatja meg a pelenkanélküliség felszabadító érzését. Nagyjából két éves korban a kicsiket már kifejezetten zavarja a nedves vagy kakis pelenka, a legtöbben jelzik, ha cserét kérnek. Amikor ez az időszak elkezdődik, akkor érett meg gyermeked a szobatisztaság elkezdésére. Lényeges, hogy soha ne hasonlítsd másokhoz a gyermekedet. Kutatások szerint a lányok valamivel előbb lesznek szobatiszták, mint a kisfiúk, de még nemeken belül is mutatkoznak eltérések. A lényeg, hogy soha ne legyen kényszer a bilire szoktatás csupán azért, mert a szomszéd kisgyermeke már az. Természetesen a gyerekek télen is leszoknak a pelenkáról, ha kellően érettek rá, ne erőltesd fölöslegesen csak azért, mert most éppen nyár van.

Kép forrása: Thinkstock 

2. Légy kitartó és következetes!

El kell fogadnod, hogy a szobatisztaságra nevelés nem megy egyik napról a másikra, sőt akár hosszú hetekig is eltarthat. A babák életében hatalmas változás a pelenka elhagyása, és egyáltalán nem biztos, hogy meg tudja érteni, ha elmondod neki, mennyivel kényelmesebb kis alsónadrágot vagy rózsaszínű csipkés bugyit hordani a pelenka helyett. A következetesség azt diktálja, hogy add rá gyermekedre a fehérneműt, de soha ne légy rá dühös, ha nem szól és belepisil. A különbséget érezni fogja, mert a kis alsók nem tartják meg a nedvességet, ennek ellenére előfordulhat, hogy kezdetben azt naponta többször is cserélned kell. Ha elkezdted a szobatisztaságra szoktatást, légy kitartó és következetes, a gyerek előbb-utóbb szólni fog, amikor ingert érez. Bababoltokban kaphatók erre a célra kifejlesztett leszoktató pelenkák, kipróbálhatod azokat is.

3. A visszaesés természetes

Ne keseredj el, ha a gyerek átmenetileg visszaesik, és újra igényli a pelenkázást. A változások a kicsiket is megviselhetik, és könnyen előfordulhat, hogy a már több hete szobatiszta gyerek újra bepisil. Ne csinálj belőle problémát és főként ne büntesd őt ezért. Avisszaesést előidézheti a kistestvér születése, mert ilyenkor a gyerekek még inkább vágynak anyjuk figyelmére, és ezt azzal érik el, ha a kistestvéréhez hasonlóan őket is újra pelenkázni kell. Kibillentheti a gyereket az egyensúlyból, ha bölcsődébe kerül, de felboríthatja a hétköznapokat az is, ha idegen helyre utaztok nyaralni.

(Forrás: hír24)

Gyermekünk magatartása minket tükröz? Nézzünk a tükörbe!

A nagyképernyős színes kivetítő

Ma már több helyen olvashatjátok, hogy a hét év alatt gyermek testi-lelki tünetei a családról, de még inkább az „anyáról és az anyának szólnak”. Mit is jelent ez és hogyan lehet konstruktívan használni ezt az információt?

A gyerek és az anya lelke, érzelmei valóban nagyon szoros összetartozásban vannak. Hét éves kor alatt szinte egy az egyben tükrözik az anyában zajló folyamatokat, és tizennégy éves korig bár ez az arány csökken, de még mindig releváns. Vagyis mindazt, amit az anya megél, a gyermek, mint egy érzékeny műszer érzékeli és, mint egy színes, nagyképernyős kivetítő, megjeleníti. Némi túlzással mondhatom, hogy a gyereken, az anya filmje fut. Érdemes ránézni, milyen is ez a film!

De rajtam nem látja a gyerek, szokták mondani reménykedve az érintett anyukák, akik akarva vagy akaratlanul is elfojtják érzéseiket. Csakhogy a gyermek szeme mindent lát, mert ő nem azzal a két földi golyóbissal szemléli a világot, hanem teste minden sejtjével, lelke összes csápjával. És nem csak szemléli, de magába is szívja mindazt, amiben él.

Nincs ezen csodálkoznivaló, hiszen a mi testünkben fejlődött, a mi szívverésünk ritmusán keresztül lüktetett számára az élet és csak azért, mert a köldökzsinórt kis teste megszületésével örökre elvágták, lelkének szálai még sokáig tartanak. Mint egy rugalmas szőttes, amit ha lassan húzunk, úgy távolodnak finoman egymástól az érzelmi kötelék szálai is.

Mindent, amit az anya megél, mindazt, amiben benne van, a gyermek is érzi és éli. A kimondott szavakkal önmagunkat ámíthatjuk, de ő érzékeli a szavak mögött húzódó valóságot. Érzi és éli.

Egy anyukával beszélgettem, aki panaszkodott, hogy a fia szorong, nem barátkozik az oviban, antiszociális. Mikor a saját életéről kérdeztem elmesélte, hogy amióta otthon van a gyerekkel, az élete még nagyobb stressz, mint azelőtt, szigorú napirendet ír, csak a teljesítményekről szól a világ. Fél, hogy hibázik, ezért állandóan szorong. A barátait és a férjét is elhanyagolta, nincs rájuk ideje és kedve sem. Nagyon igyekszik, hogy tökéletes anya legyen, miközben épp a legfontosabbat veszíti el, az élete iránt érzett örömöt. Ez a film pedig a gyermek viselkedésén keresztül elevenedik meg.

A gyerekekkel legtöbbször nincsen semmi baj. A gyerek tünetei mögött, egy anya szenvedései állnak. A teljesítménykényszer, a megfelelni akarás, az elhanyagoltság, az örömtelenség, az elnyomott önmegvalósítási vágy, az érzelmi bizonytalanság… és még sorolhatnám, mert ahány nő, annyi élet, annyi történet.

Ne a gyereket nyaggassuk hát! Ne a gyereket hurcoljuk elsőként pszichológushoz, tanácsadókba, ide-oda! Ne őt akarjuk, megszerelni! Nézzünk rá a saját életünkre, vizsgáljuk meg őszintén a saját érzelmeinket! Nézzük meg, hogy amit a gyereken tapasztalunk, az hol jelenik meg a saját életünkben? Mert biztosak lehetünk benne, hogy jelen van valahol. Ha a gyerek szorong, akkor én mitől szorongok? Ha nem mer kezdeményezni, akkor én vajon, hogy állok ezzel? Ha emberkerülő, akkor nézzük meg, én mióta kerülöm az embereket és vajon miért?

Sokaknak bűntudata lesz, amikor rájönnek, hogy az ő lelki problémáik mutatkoznak meg a gyereken, ezért fontos, hogy tisztázzuk, nem okozói vagyunk a gyerek tüneteinek, hanem szerves részei. Összefüggünk egymással, és éppen ez teszi lehetővé, hogy önmagunkon keresztül rajtuk is segíthessünk. A mi változásunk gyógyír számukra. Ha egy anya tesz valamit önmagáért, azt valójában a gyermekéért is teszi. Ha egy nő jól van az életében, akkor a gyermeke is jól lesz a sajátjában. Nem tudunk úgy segíteni nekik, ha önmagunkon nem segítünk. Nem önmagunk önfeláldozása árán, hanem önmagunkon keresztül tudunk értük tenni. Önmagunk gyógyításán keresztül ők is meggyógyulnak.

Ha hiszitek, ha nem, ez így működik. Én is anya vagyok, számtalanszor megtapasztaltam. Számomra a leghitelesebb tükör a kicsi gyermekem egészsége volt. Akkor is, ha sokszor fájt belenézni. És amikor azt láttam, hogy az ő tünetei szűnnek, tudhattam, hogy már én is jobban vagyok a saját „bőrömben”.

Ha valóban tudni szeretnéd, hogy érzed magad az életedben, nézz rá a gyerekedre! Ő megmutatja

dr Hatalyák Krisztina
(Forrás: delfononboard)