Talán megnyugtató lehet hallani, de a gyermekkori alvajárás egyáltalán nem ritka jelenség, legtöbbször ráadásul ezek csak alaklomszerűek és a gyerekek többsége később ki is növi. Az alvajárás (vagy tudományos nevén szomnambulizmus, noktambulizmus) a paraszomniák, vagyis alvás közben előforduló neurológiai problémák csoportjába tartozik.
Az alvajárás, vagy hétköznapi nevén holdkórosság az alvás bármelyik fázisában előfordulhat és egyszerű tevékenységek (felülés, tapsolás, beszéd, visszafekvés) épp úgy jellemzőek lehetnek rá, mint az összetett cselekvések (felkelés, ajtónyitás, máshová vécézés). Az alvajáró gyermek viselkedhet ártalmatlanul, de akár szélsőségesen erőszakossá, vagy illetlenné is válhat. Az alvajárás állapota harminc másodperctől harminc percig is tarthat és ébredés után nem emlékeznek rá, akik átesnek rajta.
Az alvajárás a gyermekek körében jóval elterjedtebb, mint a felnőtteknél, hisz legkésőbb kamasz korukra a legtöbben egyszerűen kinövik. A köztudott holdkórosság mellett a gyermekek akár alvási apnoé (ami egy potenciálisan súlyos alvászavar, mely során a légzés alvás közben időről-időre abbamarad, majd újra elindul), ágybavizelés, vagy éjszakai rettegés jeleit is adhatják.
És hogy káros-e az alvajárás? Önmagában természetesen nem, de annak a veszélye igenis valós, hogy az alvajáró gyermek valamilyen veszélyes dolgot csinál, például kinyitja az ajtót és elkóborol. Az alvajárás nem jelenti azt, hogy akár érzelmileg, akár fizikálisan valami súlyos baj lenne a gyermekkel, szakembert is csupán akkor érdemes felkeresni, ha az alvajárás nagyon gyakran jelentkezik, vagy, ha más tünetek is jelen vannak.
