Minden szülő egyetért abban, hogy alapvető nevelési feladat megtanítani a gyermeket arra, hogy mi a jó, mi a rossz, megérteni és elfogadtatni vele: vannak dolgok, amelyeket nem szabad megtenni, másokat viszont meg kell tenni, s vannak olyanok is, amelyeket megtehet, ha akar.
A magatartási szabályok kiépítésének és elsajátításának egyik fontos eszköze az a nevelési módszer, amit fegyelmezésnek hívunk.
A magatartási szabályok kiépítésének és elsajátításának egyik fontos eszköze az a nevelési módszer, amit fegyelmezésnek hívunk.
Fegyelmezési formák
Az utóbbi évtizedekben világszerte széles körben végzett tudományos kísérletek, tervszerű felmérések sora bizonyítja, hogy az a mód, ahogyan a szülők már a legkisebb kortól fegyelmezik gyermeküket, hosszú időre, talán egész életére meghatározza a gyerek karakterét, a közösségbe való beilleszkedését.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy bővítsük a különböző fegyelmezési formákra és azok várható hatásaira vonatkozó ismereteinket.
A felnőttek többségében a fegyelmezés fogalmához kellemetlen emlékek, érzések, élmények társulnak. Talán ezért is vállalják olyan sokan, hogy a fegyelmet csak félelemkeltéssel, erőszakkal, fenyegetésekkel lehet fenntartani, és kevesen hiszik, hogy dicsérettel, szép szóval, egyszerű példaadással is lehet fegyelmezni.
Így aztán még napjainkban is igen elterjedt a hatalomra, megfélemlítésre épülő nevelési forma, a helyzeti, sokszor a testi fölény kihasználása.
Az eredmény rendszerint igen szomorú, hiszen a gyerek, amint kikerül a közvetlen ellenőrzés alól, kitombolja magát.
Ha módja nyílik rá, ő üt, ő parancsolgat, ő fenyegetőzik, ő zsarnokoskodik - ahogyan azt szüleitől látta, tapasztalta.
Kérdés, hogy a keményen, hatalmaskodóan és erőszakosan nevelő szülők valóban szeretik-e, eléggé szeretik-e gyermekeiket.
A szülői szeretet ugyanis - ellentétben a hiedelemmel - nem ösztönös, magától értetődő egyetemes emberi sajátság, amit mindenki átél attól fogva, hogy gyermeke lesz.
A szeretet olyan érzelmi viszony, amely elsősorban a viselkedésben, a cselekvésekben tükröződik, és ennek megfelelően vannak fokozatai.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy bővítsük a különböző fegyelmezési formákra és azok várható hatásaira vonatkozó ismereteinket.
A felnőttek többségében a fegyelmezés fogalmához kellemetlen emlékek, érzések, élmények társulnak. Talán ezért is vállalják olyan sokan, hogy a fegyelmet csak félelemkeltéssel, erőszakkal, fenyegetésekkel lehet fenntartani, és kevesen hiszik, hogy dicsérettel, szép szóval, egyszerű példaadással is lehet fegyelmezni.
Így aztán még napjainkban is igen elterjedt a hatalomra, megfélemlítésre épülő nevelési forma, a helyzeti, sokszor a testi fölény kihasználása.
Az eredmény rendszerint igen szomorú, hiszen a gyerek, amint kikerül a közvetlen ellenőrzés alól, kitombolja magát.
Ha módja nyílik rá, ő üt, ő parancsolgat, ő fenyegetőzik, ő zsarnokoskodik - ahogyan azt szüleitől látta, tapasztalta.
Kérdés, hogy a keményen, hatalmaskodóan és erőszakosan nevelő szülők valóban szeretik-e, eléggé szeretik-e gyermekeiket.
A szülői szeretet ugyanis - ellentétben a hiedelemmel - nem ösztönös, magától értetődő egyetemes emberi sajátság, amit mindenki átél attól fogva, hogy gyermeke lesz.
A szeretet olyan érzelmi viszony, amely elsősorban a viselkedésben, a cselekvésekben tükröződik, és ennek megfelelően vannak fokozatai.
A gyerekeknek mást jelent a "jóság", mint a felnőtteknek.
Szeretetigény
Eléggé szereti-e gyermekét az az anya, aki csupán a legszükségesebb testi gondozását biztosítja?
Van, aki ellátja ugyan gyermekét, de csak olyan mértékben, hogy ne veszélyeztesse fizikai épségét.
A lelki károsodás általában nem olyan szembetűnő, nem mérhető olyan könnyen, mint a testi elhanyagoltság, és hatása gyakran csak később jelentkezik.
Az érzelmileg elhanyagolt, szeretetigényben kielégítetlen gyerek vagy elvadul, a környezetével szemben bizalmatlanná válik, fél minden szokatlan helyzetben, vagy pedig durvaságra hajlik, dacos, sokszor ellenséges a világgal szemben.
A szeretethiányban szenvedő gyerek vagy "levakarhatatlan" arról, aki gyengédséggel közelít hozzá - vagy ellenkezőleg, szinte "megszelídíthetetlen" lesz, menekül minden gyengédségtől, szóval nem képes kiegyensúlyozott kapcsolatok kiépítésére.
A szeretethiányban szenvedő gyerek vagy "levakarhatatlan" arról, aki gyengédséggel közelít hozzá - vagy ellenkezőleg, szinte "megszelídíthetetlen" lesz, menekül minden gyengédségtől, szóval nem képes kiegyensúlyozott kapcsolatok kiépítésére.
Elszalasztott lehetőségek
Van a szeretetlenségnek más, leplezett formája, változata is.
A szülők saját elhatározásukból, saját vágyaikat követve hozzák világra gyermekeiket, ez többnyire természetes.
Sokan azonban a szülői szerepet, mint valami kényszerű nyűgöt viselik-elviselik.
Felpanaszolják a gyermeküknek, hogy miatta maradtak le az élet sok lehetőségéről, egész életük csupa lemondás, áldozat.
Ezek a szülők úgy vélik, külön érdem, ha a gyermeknek mindazt megadják, amit egyébként a józan ész szerint teljesen természetes, hogy megadnak.
Ezek a szülők úgy vélik, külön érdem, ha a gyermeknek mindazt megadják, amit egyébként a józan ész szerint teljesen természetes, hogy megadnak.
Hálát kívánnak a gondozásért, köszönetet várnak a szeretetért.
A gyereknek, különösen a kisebbeknek azonban érthetetlen, hogy miért is kell hálásnak lenniük, s nem képesek felfogni, hogy anyjuk attól szenved, hogy őket szereti.
Dr. Flamm Zsusza
(Forrás: babaszoba.hu)
