A babák mozgásfejlődése körül egyre több a
kérdés, egyre több gyereket kezelnek valamilyen mozgásfejlődési
rendellenességgel, hipotónia, kötöttebb ízületek, lazább ízületek, nem fordul
át, nem ül fel, nem mászik, rosszul kúszik, nem jól mászik… egyre gyakrabban
elhangzó panaszok és persze mi anyák egyre többen keressük a legjobb megoldást,
hogy a lehető legjobbat adjuk gyermekünknek.
Össze-vissza sosem olvasgattam várandósságom
idején, szülés előtt és a gyereknevelés során sem, de a kismamablogot mindig előszeretettel használtam.
Nincs az a téma, ami ne fordulna elő és a kérdéseket is segítőkészen
megválaszolják. Ha nem akarunk kérdezni, a rengeteg sok meglévő kérdés-válasz
között biztosan megtaláljuk a mi problémánkat is, megoldással együtt. Ez azért
nem rossz egy kezdő anyukának, néha még egy haladónak sem. Megkerestem az
említett oldal szerzőjét, Vida Ágit és őt kérdeztem erről a kialakult
mozgásfejlődési dilemmás helyzetről, most kicsit más oldalról, az anyák oldaláról
közelítettem.
A kismamák nagy része könyv szerinti fejlődést vár el a gyerekétől. Sokszor, ha egy bizonyos korú baba percre pontosan nem produkálja a könyvben leírtakat, következik a kétségbeesés és a keresgélés, hogy vajon mi lehet a baj. Mit javasolsz olyan anyáknak, ahol a baba fejlődése nem pontosan az „elvártak” szerint működik? Mikor kell szakemberhez fordulni?
Fontos, hogy valóban szakkönyvek, szakértők által összeállított friss ajánlások és ne mások véleménye, tapasztalatai alapján tájékozódjunk. A legtöbb problémát és ijedtséget az okozza, hogy az ismerősök, rokonok gyerekeinek mozgásfejlődését veszik alapul sokan és ahhoz hasonlítgatják a saját gyermeküket, pedig nagy eltérések lehetnek a gyerekek mozgásfejlődésének üteme között még testvérek és ikrek között is előfordulhat, hogy az egyik előbb vagy később éri el ugyanazt a szakaszt. Hasonlítgatás helyett tehát hiteles forrásokban nézzünk utána, hány hónapos korra kell elérnie a babának az egyes mozgásfejlődési állomásokat és ha ezt nem éri el, akkor kérjük szakember segítségét.
Sok esetben tapasztalom, hogy a baba már elérte az adott mozgásfejlődési fázist, pl. már elkezdett forogni, de az anyuka aggódik, jól csinálja-e. Ilyenkor fontos tudni, hogy a táblázatokban megadott időpontok az adott mozgás elkezdésére vonatkoznak, nem arra, hogy már tökéletesen és gyakran kéne végeznie a babának az adott mozgást. Pl. lehet, hogy még csak nagyon lassan és kevésbé hatékonyan tud kúszni egy baba, de attól az még kúszásnak számít és ha van módja a gyakorlásra, akkor szépen be tudja hozni a lemaradást.
Az utóbbi időben nagyon megnövekedett a mozgásfejlődésben elmaradott gyerekek száma, mit gondolsz, ennek mi lehet az oka? Mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban?
Ennek a fő oka az, hogy korábban nem volt ennyiféle vizsgálat és az anyukák sem voltak ennyire tudatosak ezen a téren, nem figyeltek oda ennyire. A másik ok azzal függhet össze, hogy sokan egyáltalán nem fektetik hasra a babákat, a bölcsőhaláltól tartva, és viszonylag korán elkezdik ültetni őket, ezért a babát semmi nem motiválja arra, hogy elkezdjen mozogni.
Milyen módszereket, eszközöket ajánlanál otthoni használatra megelőzésképp vagy akár megfelelő kezelés kiegészítéseként? Mi az, amit szeretnek és elfogadnak a babák, esetleg közös játékos foglalkozás is lehet?
A gyakori hasra tevés az első hetektől kezdve mindenképpen fontos. Ezt sok baba nem kedveli, hiszen nem látja úgy a világot, mint hanyatt fekvésben, ezért először próbáljuk meg úgy, hogy a hátunkat megtámasztva kicsit hátradőlünk és a babát a mellkasunkra fektetjük, ilyenkor fel kell egy kicsit emelnie a fejét, hogy lásson minket. Később már a földre is lefektethetjük hason és mellé fekve biztathatjuk, hogy emelje fel a fejét. 4-5 hónaposan hason fekvésben bábozhatunk neki, ez elvonja a figyelmét arról, hogy közben erőlködnie kell ahhoz, hogy megtartsa magát.
Nagyon jó fejlesztő játék a labda is. Gurítsuk a baba felé és kérjük, hogy gurítsa vissza! 5-6 hónaposan még csak véletlenszerűen fog sikerülni neki, de ha megdicsérjük, akkor egyre szívesebben és ügyesebben gurítja majd vissza.
Az ölbéli játékok is sokat segíthetnek. Éneklés, tapsolás, tornászós játékok, hintáztatás, lovagoltatás - csupa olyan játék, amit a gyermekkorunkból jól ismerünk, a baba is szereti őket és amik jótékony hatással vannak a mozgásfejlődésre!
A kismamák nagy része könyv szerinti fejlődést vár el a gyerekétől. Sokszor, ha egy bizonyos korú baba percre pontosan nem produkálja a könyvben leírtakat, következik a kétségbeesés és a keresgélés, hogy vajon mi lehet a baj. Mit javasolsz olyan anyáknak, ahol a baba fejlődése nem pontosan az „elvártak” szerint működik? Mikor kell szakemberhez fordulni?
Fontos, hogy valóban szakkönyvek, szakértők által összeállított friss ajánlások és ne mások véleménye, tapasztalatai alapján tájékozódjunk. A legtöbb problémát és ijedtséget az okozza, hogy az ismerősök, rokonok gyerekeinek mozgásfejlődését veszik alapul sokan és ahhoz hasonlítgatják a saját gyermeküket, pedig nagy eltérések lehetnek a gyerekek mozgásfejlődésének üteme között még testvérek és ikrek között is előfordulhat, hogy az egyik előbb vagy később éri el ugyanazt a szakaszt. Hasonlítgatás helyett tehát hiteles forrásokban nézzünk utána, hány hónapos korra kell elérnie a babának az egyes mozgásfejlődési állomásokat és ha ezt nem éri el, akkor kérjük szakember segítségét.
Sok esetben tapasztalom, hogy a baba már elérte az adott mozgásfejlődési fázist, pl. már elkezdett forogni, de az anyuka aggódik, jól csinálja-e. Ilyenkor fontos tudni, hogy a táblázatokban megadott időpontok az adott mozgás elkezdésére vonatkoznak, nem arra, hogy már tökéletesen és gyakran kéne végeznie a babának az adott mozgást. Pl. lehet, hogy még csak nagyon lassan és kevésbé hatékonyan tud kúszni egy baba, de attól az még kúszásnak számít és ha van módja a gyakorlásra, akkor szépen be tudja hozni a lemaradást.
Az utóbbi időben nagyon megnövekedett a mozgásfejlődésben elmaradott gyerekek száma, mit gondolsz, ennek mi lehet az oka? Mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban?
Ennek a fő oka az, hogy korábban nem volt ennyiféle vizsgálat és az anyukák sem voltak ennyire tudatosak ezen a téren, nem figyeltek oda ennyire. A másik ok azzal függhet össze, hogy sokan egyáltalán nem fektetik hasra a babákat, a bölcsőhaláltól tartva, és viszonylag korán elkezdik ültetni őket, ezért a babát semmi nem motiválja arra, hogy elkezdjen mozogni.
Milyen módszereket, eszközöket ajánlanál otthoni használatra megelőzésképp vagy akár megfelelő kezelés kiegészítéseként? Mi az, amit szeretnek és elfogadnak a babák, esetleg közös játékos foglalkozás is lehet?
A gyakori hasra tevés az első hetektől kezdve mindenképpen fontos. Ezt sok baba nem kedveli, hiszen nem látja úgy a világot, mint hanyatt fekvésben, ezért először próbáljuk meg úgy, hogy a hátunkat megtámasztva kicsit hátradőlünk és a babát a mellkasunkra fektetjük, ilyenkor fel kell egy kicsit emelnie a fejét, hogy lásson minket. Később már a földre is lefektethetjük hason és mellé fekve biztathatjuk, hogy emelje fel a fejét. 4-5 hónaposan hason fekvésben bábozhatunk neki, ez elvonja a figyelmét arról, hogy közben erőlködnie kell ahhoz, hogy megtartsa magát.
Nagyon jó fejlesztő játék a labda is. Gurítsuk a baba felé és kérjük, hogy gurítsa vissza! 5-6 hónaposan még csak véletlenszerűen fog sikerülni neki, de ha megdicsérjük, akkor egyre szívesebben és ügyesebben gurítja majd vissza.
Az ölbéli játékok is sokat segíthetnek. Éneklés, tapsolás, tornászós játékok, hintáztatás, lovagoltatás - csupa olyan játék, amit a gyermekkorunkból jól ismerünk, a baba is szereti őket és amik jótékony hatással vannak a mozgásfejlődésre!
Forrás:
