BABÁZÓ: november 2011

2011. november 27., vasárnap

SZÁNCSENGŐ (Simon Boglárka és Vadkerti Imre)

2011. november 24., csütörtök

GYERMEKI EGYÜTTÉRZÉS

http://allatbarat-blog.hu/index.php/2011/10/ne-felj/

2011. november 22., kedd

EGY ÉLET A KEZEDBEN

Ha a gyerekek kritizálva élnek,

megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,

megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,

megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,

megtanulnak bűnösnek lenni.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,

megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,

megtanulnak bizalommal élni.

Ha a gyerekek megdicsérve élnek,

megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha a gyerekek méltóságban élnek,

megtanulják az igazságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,

megtanulnak hinni.

Ha a gyerekek hitelesen élnek,

megtanulják, mit jelent szeretni.

Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,

megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

/Dorothy Law Holtz/

2011. november 18., péntek

Az óvodák beiskolázással kapcsolatos feladatainak jogszerű ügyintézése

http://www.menedzserpraxis.hu/hir.php?hir_ID=334

– Te hiszel a születés utáni életben?
– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
– Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

2011. november 13., vasárnap

EGYMÁST FERTŐZŐ GYEREKEK (KI A FELELŐS?)

http://hvg.hu/egeszseg/20111102_hazai_ovodak_bolcsodek_megbetegedesek#utm_source=hvg_egeszseg&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2011_11_11&utm_content=normal